Óriási veszteség volt Juhász Gyula számára is, amikor fiatalon, 42 évesen meghalt Ady Endre, a barát, az irodalmi vezér. Talán a gondviselés műve volt, hogy nem kellett megérnie Trianont. Adyra gondolok címmel 125 olyan verset tettek közé kötetben, amely - íme - Juhász Gyula verséről vette címét.
Juhász Gyula:
Adyra gondolok
Adyval vitézkedtem egykor én még,
És virrasztottam Adyval sokat
Fiatalságunk csókos, boros éjén,
És most idézi őt az alkonyat:
Ó hova lett a régi, furcsa mámor,
És mire ment a régi viadal?
Egy hant mered rám: itt pihen a bátor
Isten vitéze és sír az avar.
Igaz, a dal szól és száll egy világnak,
Megérti lassan kelet és nyugat,
Megdöngeti az új botondi bánat
És betöri az aranykapukat.
De jaj, hová tűnt ama büszke Holnap,
És merre van a végső diadal,
S akit imádtunk átkozódva, ó jaj,
Mivé lett fajtánk, a szegény magyar?
Új hozzászólás