A debreceni Nagyállomáson mindig történik valami. Ahol sok ember megfordul, egy szemlélő számára nem unalmas az élet. Férfiak, nők, gyerekek, viselkedések, tulajdonságok, tárgyak. Csupa, csupa megfigyelésre érdemes megjelenés, megnyilvánulás.
Könyököltem az aluljáró állomásépület felőli korlátján. A nyolcadik vágányra a Nyugati pályaudvar felől intercity húzott be. Mivelhogy a közbenső vágányokon nem várakozott szerelvény, premier plánban láthattam az érkezőket. A mozdony mögötti második vagonból fiatal ázsiai pár készült leszálláshoz. Csak kínaiak lehettek. Ők azok, akik elképzelhetetlenek fényképezőgép nélkül. Ami szilárdan áll, vagy él és mozog, nekik szükségszerűen lencsevégre kell kapni. A fiú a peronra ugrott, a lány pedig pózolt a vagonlépcső tetején. Fotó. Egyet lépett lefelé: Fotó. Lába a peron betonját érintette. Fotó. Aluljáró lejárata, ahogy megy lefelé a kedves, majd visszafordul, póz így, manöken beállás úgy. Közben katt, katt, katt. A fiú egy perc alatt legalább húsz fényképet „lőtt”. Már eltűntek volna az aluljáróban, amikor a fiú egy kóbor kutyát pillantott meg. Cél nélkül kolbászolt a peron végén. A fiú útitársát faképnél hagyva rohant az eb felé. Az türelmes jószág lehetett, mert zokszó (bocsánat: zokugatás) nélkül tűrte a fotóőrült alakítását. Míg a szerencsétlen ebet ezer szögből igyekezett megörökíteni, eszembe jutott, hogy a kínaiak egyik kedvenc eledele a kutyahús. A messziről jött nem a hazai kutyakínálat feltérképezésére érkezett? Vagy ügyes vállalkozóként kóbor kutya befogásra specializálódva szeretné biztosítani a hazai kínai éttermek kutyahús utánpótlását? Tovább nem elmélkedhettem, mert a fiú párjának elfogyhatott a türelme, és erős fejhangon fejezte ki neheztelését, mire a „megszólított” hanyatt-homlok hagyta ott a továbbra is békésen farkat csóváló ebet.
A Kamilla IC Nyíregyháza felől belopózott a negyedik vágányra. A nem várt érkezés annyira meglepte a vasutasokat, hogy a hangos bemondó is a megállás után egy perccel eszmélt. Az történt ugyanis, hogy az IC, a menetrendben meghirdetett időpontnál öt perccel hamarabb érkezett. A korábbi érkezéshez se az utasok, de még a vasutasok sincsenek hozzászokva. A Nagyállomáson (és máshol is) állandóan késéseket jelentenek be. A vasutasoknak komoly gyakorlatuk van a késések „tálalására”, de a korábbi jövetel kommunikálására nem készültek fel. Javaslatom arra az esetre, ha ilyen skandalum még előfordul, mondják be a következőt: a Kamilla IC öt perccel hamarabb érkezik a negyedik vágányra. A sietésért szíves türelmüket és megértésüket kérjük!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás