Mulatságos nyelvi hiba az ellentétes vagy összeegyeztethetetlen képi jelentésű kifejezések összekapcsolása – vagy inkább mesterséges, erőszakos összefűzése.
„A sehová sem tartozás gyökértelenségének végleg hátat fordítani a magyar állampolgárságot igazoló okirattal lehet” – olvastuk a médiában. E mondat első fele érthetően így hangozhatna: A sehová sem tartozás helyett kötődni… Vagy: A gyökértelenséget feledve (feledtetve) beilleszkedni…
A közvéleményt megbotránkoztató, a jó ízlést, a normát sértő ötlet, viselet, eszköz, cselekedet, viselkedés, a nyilvánosság előtt tett, sokakat elképesztő bejelentés, nyilatkozat – a média által is unalomig ismételt kifejezéssel élve – „kiveri a biztosítékot”. Használata következtében gyakran képzavaros közlések állnak elő: „a műsorvezető frizurája kiverte a biztosítékot”; „a dominómintás műköröm már tényleg kicsapta a biztosítékot”; „kiverte a biztosítékot a zsinórtanga”… Szabatosan: megütközést kelt, felháborít, megdöbbent, meglep, elképeszt, feldühít, felingerel stb.
„Volt, amibe az összkerék-meghajtású járműveknek is beletört a bicskájuk” – leltük a sajtóban. Pontosan: Volt, ami e járművek erejét is meghaladta.
„Eredményesen birkózott meg a hullámokkal” a versenyző – üti meg a fülünket egy sportközvetítésben. Erre lehet válaszolni, hogy a műúszó pedig feltornászta magát a dobogó harmadik fokára…
„Az új szeleket meglovagolva kívül-belül alakítjuk át a fociklubot” – hangzott el egy nyilatkozatban. Széllovas focisták előnyben – tehetjük hozzá.
Azt írja az újság egy női csapatról: „A sikerek hátán előbbre jutottak a lányok”. Persze, egy jó meccs minden testrészünket megmozgatja…
„A veszett fejsze nyelét megragadva kicsikarták a diadalt” – áll egy sportesemény sajtós értékelésében. Valószínűleg „a sírból hoz vissza valamit” (itt: a meccset) szólással keverte a közlő a „veszett fejsze nyele” (vagyis: a csekély vigasz, ami az elveszett egészből megmaradt) szókapcsolatot.
Ha a képzavar ráadásul túlbonyolított mondatban kerül az olvasó asztalára, a közlésfolyamat sikertelenül zárul: a visszacsatolás elmarad.
Egy filmsorozatról vetették papírra: „Érdekek és értékek párharca némi fondorlattal és cselszövéssel fűszerezve, mindez beágyazva egy kis gazdasági-kereskedelmi talajba.” A párharcot fűszerezni s még be is ágyazni, nem is akárhová, hanem egyenesen a talajba… Mindezt végigcsinálni – emberpróbáló munka lehet… Hát még írni róla!
Bírálatban tűnt fel: „A film éppen csak karcolja azokat a veszélyeket, amelyek egy csinos, csavargó lányra külföldön leselkednek…” De azok a veszélyek bizonyára már veszélyesebbek a karcolásnál – gondolhatjuk tovább a kritika idézett mondatát, megkísérelve belehelyezkedni annak „logikájába”.
Szintén filmkritikából ollóztuk: „S máris farba lőttük a karakterrajzolás hármas forgatókönyvírói alapszabályát (szükség – motiváció – cél), vagyis egy gyenge, slendriánul fölépített szükséghelyzet egy ingatag motiváción keresztül visz el bennünket egy mondvacsinált cél felé, melyet mintha az utolsó pillanatban sütöttek volna ki”. – Erre válaszként inkább nem sütünk ki semmit…
A tévében hangzott el: „Meglengettük a távlatot, hogy fog ez az álláspont puhulni, s cukormáz kerül arra a bizonyos pirulára.” Meglengetett távlat, perspektíva és cukormáz, puhuló álláspont... A szóban forgó nyelvi baklövést tanítani lehetne ezen a mondaton. A közlés olyan emeletes képzavart cipel, hogy nem is korrigáljuk (lehetne egyáltalán?). S nem is kommentáljuk.
Arany Lajos
Új hozzászólás