Utólag már kideríthetetlen, ki ejtette ki a száján, hogy vigyük Álmoskát is a karneválra, de annyi szent: a javaslat nem tartozott családunk tíz legjobb ötlete közé, pedig amúgy találékonyak vagyunk. Illetve, kreatívak, ahogy ezt kelet-menedzserül fogalmazni illik.
Anyósomtól nem származhatott, mert amióta Álmoska a televízióban látott reklám hatására minden tábla csokival távirányíthatóvá teszi őt, és az édesség elfogytáig le-fel kell rohangálnia a lakásban, azóta mintha fáradékonyabbnak tűnne szegény, ha a kisunoka szórakoztatása a tét.
A bátyjától sem származhatott, mivel ő nyolc hónappal ezelőtt befülhallgatózta magát és azóta megszakadt a kapcsolata a külvilággal. Csak néz kifelé az ablakon és ha kicsit ingatja a fejét, természetesen ütemre, akkor vélhetően jókedve van, ha csak bámul mint egy törpeharcsa, akkor valószínűleg szerelmi, pályakezdési, beilleszkedési vagy első lakáshoz jutási krízisen megy át. A nővére sem lehetett, mert ő még a készülődés elején úgy elgörkorcsolyázott, mint Rózsa Sándor tette azt a pusztában, hogy lerázza magáról a hatóságot. A feleségem már gyanúsabb, bár ő inkább játékok vásárlására szokott javaslatot tenni. A múltkor azt mondta például, hogy vegyünk Álmoskának egy ütvefúrót, mert azzal biztosan jól elvan a gyerek.
Sajnos, az sem kizárt, hogy én lehettem, mert napi 25-26 óra munka után - ennyit szoktak szerényen bevallani a vállalkozók, 16-18 órát meg azok akiknek egyáltalán még van munkájuk - szóval 25-26 óra kemény, megfeszített tevékenykedés után már hajlamos vagyok hülyeségeket beszélni.
Álmoska, mint az már eddig kiderülhetett, családunk legifjabb sarja, akit születésekor a millecentenárium emlékére kereszteltünk Álmosra. Azzal a szándékkal, hogy a későbbre tervezett további hat gyerekünket is a hét vezérről nevezzük el. Amikor azonban megtudtuk a szocpol szaporulatra vonatkozó szabályozóit, letettünk nagy hazafias elgondolásunkról. Nem kapnánk fele annyi kedvezményt se, mint amennyi cürhődés lenne a vezérekkel.
De felvirradt a karnevál napja és így már - ahogy ezt mondani szokták - nem volt más hátra, mint előre! Álmoskával együtt!
A baj már a buszon elkezdődött, amikor pajkos kedvű kisfiam a titkon magával hozott maroknyi üveggolyót az utastérbe hajította. Ettől a közönség legnagyobb része rövid tántorgás után egymás karjába omlott. A pánik miatti hirtelen fékezés következtében a még állva maradtak előre zúdultak és zavartan lekezeltek a vezetővel.
A forgalomkorlátozások miatt utunk nagy részét gyalogosan tettük meg. Ahhoz persze, hogy a menetből lássunk is valamit, gyorsítanunk kellett a tempót, Álmoskát tehát kénytelen voltam a nyakamba ültetni. A helyzet magaslatán ő persze átvette a forgalom irányítását. Utasításainak azzal adott nyomatékot, hogy jókat sózott a fejemre. Ettől hamarosan könnybe lábadt a szemem és elkezdtem rossz irányba menni. Megpróbáltam hát alkuba bocsátkozni a sráccal: a saját lábán jön, méghozzá tempósan, cserébe ezért kérhet ezt meg azt.
Kért is! Fagylaltot, csokit, főtt kukoricát, léggömböt, nyalókát, fúvókát, marcipánt, törökmézet, kisautót, közepes autót, nagy autót és egy dalmata kölyökkutyát, amit az egyik út menti fa alatt árultak bevásárlókosárból. Eddigre kifújt a pénzem, oda kellet hát furakodni a bank automatához, ahol kiderült, hogy a hitelkártyámat Álmoska egy tök alsóra cserélte ki, mert szerinte az sokkal szebb, mint az enyém volt.
Elégtételt akartam venni, de Álmoska egérutat nyert! Szerencsére épp ott volt egy őrző-védő és neki sikerült felkapni, vagyis ártalmatlanná tenni a gyereket. Hitte ő, meg hittük mi, de nem úgy Álmoska: egy elhajlós lövő csel után a jégkrémet jobbal szétkente az őrző-védő kopasz fején, ballal pedig kitépte a fülbevalóját, amit pedig az a nagyanyjától örökölt.
Nagy keservesen aztán sikerült elhelyezkednünk az útvonal mentén, nyakamban Álmoskával, és vártuk a karneváli felvonulást. Én nem láttam semmit, amiért Álmoska megcserélte az előttünk álló ifjú hölgy, és egy idős úr szalmakalapját, majd önzetlenül szerzett nekem - kideríthetetlen fejről - egy baseball sapkát, mert szerinte anélkül úgy nézek ki mintha egy X aktákból menekülő UFÓ lennék.
Mire megtaláltam a sapka gazdáját, Álmoska már kijátszotta a kordont és ott menetelt az orosz táncegyüttessel összefont karral. Amikor ők leguggoltak, leguggolt ő is. Láthatóan élvezte a dolgot. A körülöttem állók azt hitték én biztattam a gyereket, és szerintük elfajzott poszt-sztalinista, bolsevista maradvány vagyok, aki visszakívánom a kommunizmust, az orosz táncosok vezetője meg állította, hogy ez fellazítás, hogy Álmoska akciója a NATO hatásának előszele.
Már meg is nyugodott volna az én drága csöppségem, de akkor jött a koronás kocsi! - Nekem az kell, onnan föntről! Hozd ide! - sivította és a virágból készült ferde kereszt felé nyújtogatta kis kezét. Mit volt mit tenni, odahoztam....
Nemzeti jelkép megrongálásáért és a virágkarneválhoz méltatlan magatartásért vettek őrizetbe. Jelenleg vizsgálati fogságban vagyok. Az ügyész kérdezte, kívánok-e szabadlábon védekezni, hiszen akkor otthon lehetek a családom körében.
Válaszom: nem! Még csak az kéne!
Réti János
Új hozzászólás