Kostyal Viktor egyik fő alkotói területe a különböző eseményeken készült karikatúrák, portrék készítése. Sokaknak szerzett már kellemes meglepetést munkáival a felvidékről származó, debreceni grafikus.
Ő nem fotózva, hanem filctollakkal örökíti meg a pillanatot. Azt már megszokhattuk, hogy fényképeket és videókat viszünk haza egy-egy eseményről, de, hogy egy esküvőn vagy vállalati bulin, netán fesztiválokon egy grafikus elé leülve 5 perc alatt örök emléket kapunk karikatúra formájában, még igazi kuriózum. A városban járva alkotásai visszaköszönnek belső terek falain, kiadványokban, könyvillusztrációkban. Aki pedig nem a művészi tehetségéről ismeri, az látta vagy érezte Viktort precíz rúgásait, hárításait küzdősport közben. Régi ismeretségünk okán tegeződve beszélgettünk.
- Hol gyökerezik a grafikai tudásod, hogy indult a pályád?
- Gyermekkoromban a testvérem folyton rajzolt, nagyon tehetséges volt, sci-fi képeket alkotott, ez inspirált és én is elkezdtem vele próbálkozni. Már akkor nagyon szerettem a képregényeket és az azokra jellemző grafikai stílust is, gyerekként fanatikusan másoltam őket, próbáltam létrehozni saját rajzokat is. Mondhatom, kialakult egy kényszeres szorgalom, hogy egyre jobb legyek. A kudarc kihívás volt, én alkotni, rajzolni akartam, céllá vált. Szüleim pedagógusok voltak, felismerték ezt, és támogattak, így kezdődtek el a művészeti foglalkozások. Gimnázium mellett már művészeti iskolába is jártam délutánonként, ami felkészített a főiskolára. Ekkorra már tudatos pályaválasztás volt a grafikai irány. Érettségi után édesanyámmal Érsekújvárról visszaköltöztünk szülővárosába, Kunmadarasra, én pedig elkezdtem Nyíregyházán a főiskolát, ahol vizuális kommunikáció szakon végeztem, mint rajztanár és alkalmazott grafikai szakember.
- A tanári pályát szüleid miatt választottad?
- Bár édesanyám általános iskolai tanító, édesapám angolnyelv-tanár volt, én nem ebből az indíttatásból lettem tanár. Művészeti szempontból nem sok lehetőségem volt. Vagy rajztanár vagy képzőművész lehettem. A budapesti képzőművészetihez nem éreztem magam elég erősnek. Így a nyíregyházi tanárképzést választottam, ahol már első évben kiderült, inkább a rajztevékenységet szeretem végezni, nem oktatni azt. Bár kiváló eredménnyel végeztem, a kötelező gyakorlati időn felül nem helyezkedtem el a pedagógiai pályán, nem érzetem magaménak.
- Mit volt következő szakmai mérföldkő?
- A diploma megszerzését követően egy év kőkemény álláskeresés következett – a gazdasági válság után ez nagyon nehéz volt. Visszaköltöztem Kunmadarasra, sokat jártam Debrecenbe, próbáltam a szakmámban elhelyezkedni. Végül egy év keresgélés után a városban sikerült munkát találnom. Egy csomagolástechnikai cégnél formatervezőként kezdtem el dolgozni. Nagyon sokat adott ez a munkahely, ott tapasztaltam meg, hogy az iskola és az élet gyakorlata mennyire más. Az egyetemen körülvesz egy burok, támogatnak, hiába döntesz, nincs akkora felelősséged, mint a munka világában. Ott már olyan döntés születhet, ami a jövődre is nagy hatással van. A munkám folyamán dobozokat terveztem, és ott minden rossz döntés óriási veszteség lett volna a gyártásban. Hamar megtanultam, mit jelent a felelősség. Összességében pozitív hét év volt, kreativitást, precizitást, folyamatos fejlődést és versenyhelyzeteket adott, motivált. S nem azért hagytam el ezt a céget, mert kiábrándultam a tevékenységből, hanem, mert gyerekkori vágyam szerettem volna elérni. Azt, hogy a hobbimból és hobbimnak éljek – és erre a lehetőségem ekkor érkezett el.
- Hogy született meg a vállalkozásod?
- Munka mellett kezdtem, eleinte csak ajándékba készítettem karikatúrákat, majd egyre több megrendelésem lett. Két évig mellékállásban vállalkoztam. Majd megkockáztattam, hogy a karikatúrát a középpontba helyezve, a grafika legyen a megélhetésem alapja.
- Honnan jött, hogy a karikatúráé legyen a főszerep? Szerinted miért olyan keresett ez?
- A karikatúra a népszerűsége miatt lett a központi szereplő. Én fejből nagy rajztudással rendelkezem, fotó nélkül is sok figura, tárgy van a kezemben. Filctollal alkotok, és viszonylag gyorsan, 5-6 perc alatt tudok egy A4-es arc-karikatúrát elkészíteni. A stílusom a képregényszeretetből ered, nagyon akartam azt az irányt képviselni, de idővel kialakítottam egy karikatúra-képregény hibrid formát, ami csak rám jellemző. Ennek köszönhető, hogy én nem csupán egy arcot rajzolok, hanem teljes alakot és legtöbbször egy teljes történetet alkotok a figura köré. Az a varázsa, hogy abból az információból dolgozom, amit a megrendelő, vagy alany elmond nekem – így töltöm fel az ő emlékeivel, vagy életének fontos tárgyaival a kép hátterét. Ezek nagyon személyes ajándékká válnak, nagyon kedvelik őket.
- Hol tart most a vállalkozásod?
- A grafika egy folyamatosan fejlődő pálya, most azt csinálom, amit szeretek. Stresszmentes övezet számomra. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy ebből kilépjek. Talán idővel a karikatúra helyett más irányt vehetek, de a rajzos, szabadúszó vállalkozó munka megadja az abszolút szabadságot, a fejlődés lehetőségét. Elégedett vagyok, de ez egy határozottan növekvő szakaszban lévő vállalkozás.
- Külföldön is vállalsz rendezvényeken karikatúra alkotást, hány nyelven beszélsz?
- Szlovákiában születtem, így mind magyarul mind szlovákul anyanyelvi szinten beszéltem, bár mára már a szlovák kicsit megkopott. Németül tanultam, pedig édesapám angol tanár volt, de sajnos, mire megértem volna a nyelvtanulásra, ő elhunyt. Maradt a német nyelv, amire igen fogékony voltam, és egy jó, társalgás szintű stabil nyelvtudást adott. Angolul majdnem mindent megértek, kivéve a szakmai nyelvet, de a beszédem elég darabos.
- Legutóbb egy könyvillusztrációdat láthatta a publikum, milyen más grafikai munkáid vannak még? Hobbiból, a saját kedvtelésedre mit alkotsz?
- A karikatúrák mellett olykor elvállalok más grafikai munkákat is, például illusztrációkat. Legutóbb valóban egy Szabó Magdáról készült, finomabb, nem karikatúra jellegű vonalrajz került egy könyvborítóra, ami szélesebb körbe is eljutott. De nagyon kedvelt és megnőtt az igény a falrajzokra a különféle éttermek, szolgáltatók között is. Hobbi jelleggel futurisztikus és nagy bonyolultságú kompakt, absztrakt képeket is szeretek rajzolni, ezekben szívesen elveszek. Sok alkotó volt hatással rám, de talán a reneszánsz kor és alkotásai a kedvenceim.
- A munka miatt költöztél Debrecenbe, azóta itt élsz. Mit jelent számodra Debrecen?
- Számomra olyan, mint Érsekújvár, de nagyobb és fejlettebb. Debrecenben azt szeretem, hogy úgy nagyváros, hogy egyben egy kisváros. Megvan a kellő csend és megvan a kellő zaj, minden olyan inger, ami szükséges. Tulajdonképpen számomra Debrecen az új otthonom, abszolút annak érzem, szeretem.
- Miért jó itt élni?
- Azért szeretek itt élni, mert itt nem érzem a nagyvárosi lelketlen rohanást, van lehetőségem pihenni, hogy ne őröljön fel a munka. Itt megvan a kellő pörgése az életnek, hogy a vállalkozásom fejlődjön. Itt adott a kulturális fejlődési lehetőség, ahol érvényesülni tudok, munka és szórakozás terén egyaránt. Sok jó kapcsolatot építettem ki, nagyon jó barátokat szereztem Debrecenben, akiket már nem adnék fel!
- Ha már emlegetted a barátokat és az embereket – mik a számodra fontos emberi értékek? Milyen értékrend szerint élsz?
- Őszintén gondolom, hogy a szeretet, a tisztelet, és az akaraterő fontos alapok, és ezeknek az egyvelegét kedvelem. Az anyagiaktól többet érnek az emberi kapcsolatok. Ma egy nagyon drasztikus világban élünk, nem hallgatják meg egymást az emberek, csak magukra figyelnek, hiánycikk lett a tisztelet. Fegyelem, akaraterő és kitartás – ezek szerint élek. Engem a fegyelem vezérel, mivel én vagyok a saját főnököm, nem engedhetem meg magamnak a lustaságot. Bár szabadúszó vagyok, mégis minden nap korán kelek, dolgozom, edzek – éppen azért, mert nincs külső kényszer, még szigorúbban kell tartani ezeket. Az akaraterő és a fegyelem talán a harcművészetből ered, gyerekkorom óta űzöm, a harcművészetben képviselt irányt átültetem a művészetembe. A kreativitásom, találékonyságom pedig a harcművészetbe irányítom. Van egy kölcsönhatás, ami szívósabbá tesz érzelmileg és testileg is.
- Van tervezett időbeosztásod ehhez a rendszerhez, sarokpontok az életben? Mi az, ami nem maradhat ki egy napodból?
- Igen tervezek, de nincsenek sarokpontok, inkább egy váz. A szezonokban előre tervezek, akár 3 hónapra is. A konkrét dátumokat rendszerezem, pontosítom a vázlatot, de mindig hagyok szabad és flexibilis teret. A spontán dolgok úgy tervezhetők, ha hagyunk némi rugalmasságot. A heti cél így teljesíthető. Hogy mik a napi szeánszok? A kávé – az konkrétan szeánsszá vált. A saját örömömre történő, nem megbízásból eredő napi rajzolás szintén be van építve a mindennapjaimba. Olyan, mint az edzés. Így nem tunyulok el és éber maradok.
- Szeánszok és fegyelem… spirituális ember vagy?
- Számomra ez megfoghatatlan kérdés velem kapcsolatban. Nem vagyok nagyon földhözragadt, de nem tudom és nem merem megfogalmazni, hogy milyen vagyok. Inkább vagyok spirituális, mint sem. De nem tudom konkrét eszméhez és valláshoz csatolni. Még a harcművészeten keresztül sem. Abban a spiritualitást a nagyon kemény edzésben élem át. Úgy hiszem, hogy a fizikai testen felül van valami plusz, amit nem a biológiai és fizikai tulajdonságaim, hanem a lelki életem oldja meg. Ez egy hitrendszer, hogy tudok több lenni, mint a csont és a hús. De, hogy ez mi, azt nem tudom, nem rendelkezem hozzá olyan tudással, hogy megmondjam.
- Mit sportolsz?
- Fiatalon kyokusin karatéztam, ez elég kemény, kevés eszközt használó irány. Jelenleg kevert harcművészetet gyakorlok – de nem ketrecharcot. Szerencsére találtam, egy nagyon maximalista edzőt és egy klubbot, ahol megkapom az edzéstől, amit várok.
- Elég keményen edzed magad, nap-mint nap – több videót közzétettél már, ami sokakat motivál. Mit találsz olyan lenyűgözőnek, additívnak a sportban, küzdősportokban?
- Számomra a sport egy életvitel és annak szerves része. Nem azért edzek, mert kényszer, hanem, mert nagyon szeretem. Én szeretem a vele járó fájdalmat, ami nem a verekedésről szól, hanem a technikáról. Ellenállóvá tesz testileg, lelkileg. Szívósságot ad, ami egy egészséges önbizalmat eredményez, feltölt, mentálisan és fizikálisan is. Ez egy játszótér a felnőtteknek, gyermeki lelkesedéssel hajtom szét magam hajnalban, de mégis boldogan megyek legközelebb is.
- Belefér ebbe a szigorú életbe a kikapcsolódás? Milyen programot választasz, ha lazítani akarsz?
- Edzek – ez szellemileg kikapcsol, mert a jelenben tart, az adott pillanatra kell figyelned. A másik pedig az esti, a feleségemmel töltött idő. Beszélgetés, közös filmezés.
- Szoktál-e a jövőn töprengeni? A jövő művészei fognak még karikatúrákat rajzolni?
- Persze! A fikciók megvalósulásában is látok lehetőséget, de a jelen világ helyzetét tartom szem előtt. A jövőben szerintem a kézzel készült egyedi képek még mindig értékesebbek lesznek, mint a digitális tartalmak. A tradíció magában hordozza az egyediség és a halandóság varázsát. Az ember az egyedire és az igazi értékre örökké fogékony lesz – belénk van kódolva.
Zeke Éva A.
Új hozzászólás