A maradandó Sík Sándor

Sík Sándor 1955 körül

125 éve, 1889-ben született a fővárosban, s 1963 őszén halt meg ugyanott.  Apja ügyvéd volt, anyja, Winternitz Flóra, aki a zsidó vallásból még a gyermekek születése előtt katolikus hitre tért.

Az apa korai halála után az anya egyedül nevelte öt gyerekét. A család Gödöllőn lakott, a diák Sándor ott végezte az elemi iskolákat, s onnan járt be a budapesti Piarista Gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában belépett a piarista rendbe. Tanult Vácott és Kecskeméten is. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanárjelöltként végezte. Piarista tanári működését 1910-ben Vácott kezdte meg, majd a rend budapesti gimnáziumába kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett egyik alapítója és irányadója volt a cserkészmozgalomnak.

1943 májusában római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István bazilikában. Fiatal korától foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, számos közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett.

Rónay György írta róla 1941-ben: „Hivalgó vallomások és hangos propaganda helyett nem méltóbb magyarság a hibátlan versek kiáltva is intő vallomása? Sík Sándornak nincs szüksége rá, hogy hívei külön parcellát hasítsanak, melyben nagyságát igazolják. A jelzők fölöslegesek: költő, az igazak és hivatottak közül. Nemes, első szavától hű és tiszta költő, s műve nem „korszerű”, hanem maradandó.”

(es)

Sík Sándor:

 

Légy csendességben!

 

Légy csendességben: Isten hogyha hív, 
Halkan szólít, mint pásztorhangu síp. 
Kelj fel, és indulj engedelmesen, 
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély, 
Ne gondolj vele: menj és mendegélj. 
Ha futva hágy el bárki, meg se nézd: 
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobbfelé, se balfelé: 
Csak az egyenes út az Istené. 
Hátad mögött ha mennydörög, se bánd, 
Te csak sürögj a hívó síp iránt.

Ha éjbe vész is előtted az út, 
Megsimogasd a síró kisfiút, 
Ha sívó örvény örvénynek kiált, 
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember érőt nem teremt; 
Az erőszaknál erősebb a csend. 
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng: 
Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt, 
Hol elveszik a világ bűneit, 
Szelíden lépj a szegezők elé: 
A nyírő béres is a Pásztoré.

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.