Hol vannak a vizeink, halaink?

Egy vörösszárnyú keszeg

Aki nem hisz a globális felmelegedésben, a világot egyre inkább sújtó ökológiai katasztrófában, cáfolatért nem kell messzire utaznia. Ha lusta, akkor még Debrecen belterületén is számtalan jelét fedezheti fel. Egyiktől sem lesz jobb kedve, csak a pusztulást láthatja.

Nem is olyan régen a város és környéke bővelkedett vizes élőhelyekben. Horgászok kedvükre válogathattak, sőt megengedhették maguknak azt a luxust, hogy a vizet a kifogandó halfajták szerint választhatták meg. Az amurrajongók a Fancsika II.-re mentek, nagyobb pontyot a Fancsika I.-en remélhettek és így tovább.

Jómagam számtalan állóvizet és vízfolyást meghorgásztam. A Kondoros 48-as úti közúti és kisvasúti hídjánál időmet például élvezetes sügérezéssel tölthettem. Igaz, a példányok még tenyérnyire sem nőttek, de szórakozásnak remekül megfelelt.

A mostani Erdőspuszta hotel közelében folydogáló vizecske keresztezte a Panoráma utat. Ott ezüstkárász lett a nyerő, de teknősbékát is akasztottam.

A Kati-patak Hosszúpályi úti hídja utáni duzzasztásánál keszegek, kisebb pontyok akadtak.

Méretük okán a Fancsika tavak komolyabb halakat adtak. A békés példányok mellett bő csukaállománnyal bírtak. A Fancsika I.-en ritka halak fogadták el a felkínált csalikat. Compó nem minden nap kerül a horgász szákjába, a naphal pedig szép, színpompás uszonyos, de kártékony, hiszen ikrákkal is táplálkozik.

A Fancsikák rémének az elszaporodott törpeharcsa állomány bizonyult. Ha egy bajuszos banda etetésre lelt, elzavart minden más halat. Az eszükön nem lehetett túljárni, a sporik hiába csaliztak kukoricával, pellettel, műcsalikkal, a horgokon akkor is törpe ficánkolt. Mivelhogy ez a faj is kártékony, ikrapusztító, ráadásul nem is őshonos, Amerikából telepítették be, a tavak gazdái kiirtásukra törekedtek, de ez a faj nagy túlélőnek bizonyult. Ha törpét fogtam, nem is dobtam vissza, hanem bokrokba dobáltam. A horgászegyesületek is ezt az eljárást szorgalmazták.

A Fancsika II.-n akadt két-három olyan év, amikor a vörösszárnyú keszeg feltűnően elszaporodott. Valószínűleg a rablóhalak számának fogyatkozása hagyta meg a népes populációt. Kivénhedt versenyhorgászként nem okozott gondot száznál több példányuk kiráncigálása.

Talán a Vekeri-tó halállománya volt a leggazdagabb. A pontyok mellett egy csaknem háromnegyed kilós dévérre vagyok büszke.

A hetvenes években a város vezetése kenupálya építését tervezte. A medret kiásták, ám tovább nem folytatták, így a tó és környéke elvadult. Ellenben jó csukázóhellyé nőtte ki magát. A baj csupán az volt, hogy nem került egyetlen horgászegyesület kezelésébe sem, így a tavon rablóhorgászat folyt.

A 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánszennyezés megritkította a folyó halait. Jómagam a Fancsika II.-n fogott pikkelyeseket vittem Tokajba, eresztettem a Tiszába.

Mindez múlt. A folyások, tavak kiszáradtak. Csupán a Vekeri vegetál. Kevés víz van benne. Némi élet jeleit azért tapasztalom. A vízfelületet azonban beteríti a hínár. Bár amúgy sem lehetne horgászni, mert a tó fogási tilalom alatt áll.

Az illetékesek a környék vízutánpótlását a Civaqua programtól remélik. A Tiszából hoznák a vizet az Erdőspusztára. De, hogy mikor lesz ebből valami? A jó ég tudja. Addig is a horgászoknak messzire kell menniük, hogy hobbijuknak hódolhassanak. Legközelebb a Látóképi-tó fekszik. Magántulajdonba kerülése óta a horgászati lehetőségért napijegyet muszáj váltani. Távolabbi cél a Kadarcsi-tó, Keleti-főcsatorna vagy a Hortobágy, ami a várostól már negyven kilométerre folydogál. Úgyhogy mostanság nem könnyű egy debreceni horgásznak.

Somogyi Ferenc

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.