A Gyulafehérváron járó, s honi történelmünket valamennyire ismerő, bizonyosan felkeresi azt az épületet, ahol a románok 1918. december 1-jén kimondták Erdély elszakítását. A házra csak tehetetlen, csendes dühvel tekinthet.
Ellenben a közeli római katolikus templom meglátogatása nemzeti érzésünket erősíteni hivatott. Lelkünk szükségszerű kötelessége, hiszen ott található Hunyadi János sírja. A templom északi mellékhajójában három Hunyadi síremléke áll: ifjabb Hunyadi Jánosé (1440-ben halt meg), Hunyadi János öccséé, Hunyadi János kormányzóé (1456-ban, a nándorfehérvári diadal után pestisben halálozott el) és Hunyadi Lászlóé (akit a Cilleiek öltek meg). Hunyadi János síremlékében csak a két hosszanti oldal korabeli, a rövid oldalak és a fedőlap 16. századi. A hosszanti oldalak csatajelenetet és fogolykísérést ábrázolnak. Bizony a kőkoporsó megfeketedett, repedezett, az évszázadok során, a törökök, tatárok, németek, románok mindent leloptak, amit értékesnek véltek. A fáma szerint az ékeitől megfosztott sírnál csak Hunyadi kardját hagyták, mert két kézzel alig bírták felemelni, másrészt régebben még nem dívott a fémgyűjtés.
Egyszer egy martalóc csapat vette be a várost. Vezérük, a Privoda névre hallgató fosztogató magához vette a kardot. Miután megtudta, a magyarok számára értékes ereklyéhez jutott, pénzzé kívánta tenni. Tudta is, kihez kell fordulnia. Ezért hát útra kelt, és meg sem állt Esztergomig. A vár kapitányát kereste, a messze földön erejéről híres Kamuti Ferencet.
Szerzeményét hízelegve kínálta. Azt tódította, hogy Magyarországon mást nem illetheti e kard, csak Kamuti uramat. Gyorsan hozzá is tette: száz aranyat, paripát és vitézi ruháért rögvest oda is adná.
A várkaptány azonnal felismerte Hunyadi egyetlen megmaradt ereklyéjét. Párásodó szemmel vette magához. Arra gondolt, mivé lett az ország, ha legszentebb őseik értékei idegen kézre juthatnak. A következő pillanatban azonban éktelen haragra gerjedt. Hajdúit hívatta. Tüstént négy fegyveres jelentkezett. Kamuti megparancsolta nekik, hogy Privodáról szaggassák le gúnyáját, darócba öltöztetve zavarják ki a várból.
Míg hajdúi a parancsát teljesítették, fogta a kardot, felment a bástyafokra, megcsókolta, s a Dunába hajította.
- Sohase lesz többet emberi kéz, amelyik méltó volna Hunyadi János kardját fogni. – indokolta cselekedetét.
A kard azóta is a folyam fenekén fekszik. Amikor bántották a magyarokat, mindig megmozdult, mintha gazdája keresné.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás