A járdai forgatag kellős közepén, megzavarhatatlan nyugalommal két középkorú asszony beszélgetett. Napi nyűgjük, a bevásárlást letudva, pletykára éhesen szaporították a szót. Feléjük közeledve egy szaftos szerelmi háromszögről összeszedett információk zárómondatait hallhattam:
- A Mari végül összeállt a Miskával, a férjét meg kirúgta. A cuccát kitette a lakásajtó elé. A szerencsétlen onnan cipelte el.
Az addig hallgató asszony végre szóhoz jutott. Azonnal kérdezett is:
- Mi van a fiaddal?
- Ó! – legyintett lemondóan a pletykatárs. – Elvan az egyetemen, mint a befőtt. Elüldögél a padokban. Ha elvégez egy szakot, jelentkezik egy másikra. Az sohasem fog dolgozni. Öregkoromban ki fog eltartani?
- Az állam – vágta rá az érdeklődő.
- Menj a fenébe! – horkant fel méregbe gurulva a kesergő. – Az államban az állam fog felkopni – azzal bosszúsan gyors búcsút intett beszélgetőtársának, akibe jól láthatóan még szorult néhány mondat.
Eléggé megviselt hölgy kétéves forma fiacskáját tolta egy csálékerekű babakocsiban. A gyermekszállító állandóan jobbra húzott, az anya folyamatosan a járdára kényszerült visszarángatni a rakoncátlan járművet. Manőverei közben keményen káromkodott. Szidta a kocsit, átkozta a gyereket. A hölgynek szembetűnően nem ez volt a legjobb napja. Rosszkedvére gyermeke is rátett egy lapáttal. Nyűgösen hajtogatta: - Kiszájok. Kiszájok. Kiszájok.
Magyarra fordítva annyit jelent, hogy a nő drágasága sétálni kívánt, ami szöges ellentétben állt szülője szándékaival. Amikor a gyerkőc felállt a kocsiban, ezért annak súlypontja kedvezőtlen helyre tevődött át, a négykerekű újra a fűbe gurult. A nőnél elszakadt a cérna. Teli torokból ordítva fenyegette gyermekét: - Jancsika! Meggyilkollak! Sírba teszel a viselkedéseddel. Hogy az a… - azzal a fiúcska nemzőjére kihegyezett kacskaringós, fordulatokban bővelkedő káromlás szaladt ki száján.
Így a gőzt kiengedve, sorsának kapitulálva, újból a gyerekkocsi ráncigálásának szentelte figyelmét.
A fiú a bicikli egyik oldalán, a lány a másikán állt. A közlekedési lámpa zöld jelzésére vártak. Angolul beszéltek. A fiú, mintha abban a pillanatban látta volna elérkezettnek az időt a lány bája, szépsége, kedvessége generálta lángoló érzéseinek verbális kinyilvánítására. Izgatott, rekedt, fátyolos hangon hajolt imádottjához: - I love you. Kiss me! – s a felszólításra a reagálást meg sem várva, átnyalábolta a lány derekát, cuppanós, heves csókot nyomott annak tátva maradt szájára. A lányt azonban nem érzékenyítette el a vallomás, s az azt megerősítő csók, mert a hősszerelmest mandinerből pofon vágta, és boszorkányos rikácsolással vágta Rómeója arcába: - Anyád!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás