Az idősebb korosztályok férfitagjai csak kivételes esetekben úszhatták meg a sorkatonai szolgálatot. Az ötvenes években három évet „húzott le” a berukkolt regruta. Később két évre csökkentették, később továbbkurtították, majd a rendszerváltást követően megszüntették a kötelező katonai szolgálatot.
Akik a mundért rövidebb-hosszabb ideig viselték, életre szóló élményekkel gazdagodhattak. Ezek többsége humoros, mint ahogy a most következő is.
Még az előző rendszerben Czinege Lajos honvédelmi miniszter uralgása hosszasra sikeredett. Szemüvege miatt katonaberkekben csak Vak Palinak gúnyolták, sőt anonim bakák nevére költötték át a Rákóczi induló első sorát: „Vak Pali, Vak Pali mindent lát…”
Czinegét Oláh István nádudvari születésű, a debreceni tanítóképzőt végzett tábornok elvtárs követte. Az anekdota szerint egy szép nap fejébe vette, hogy Debrecenbe, a Bocskai laktanyába látogat. A helyi katonai vezetők megfelelően kívánták várni legfőbb előljárójukat, csiribiri tisztán, pedáns rendben kívánták fogadni ritkán látott vezérüket. Jó katonai beidegződés szerint kezdetét vette a „fóka” vagy más néven „mosómedve” hadművelet. Zászlóaljnyi katona mosott, súrolt, takarított, miközben tisztjeik fokozódó idegességgel hajkurászták alantasaikat.
A hetes suvickolás őrületét tetézte a laktanyaparancsnok agyalmánya. A miniszteri vizit őszre esett. A falevelek megszínesedve hullani készültek, az alakuló téren a fű száradni, ami nem tett volna jót a „tiszta udvar, rendes laktanya” imázsnak. Nosza, kiszalajtott egy századot a Hortobágyra. Parancsa szerint több teherautónyi gyeptégla kitermelése, beszállítása, lefektetése várt az egységre.
A pusztáról szerzett fű befedte a teret, ám a fákra is ki kellett valamit találni. A flúgos parancsnok rajnyi gyalogságot zavart a Nagyerdőre. A tizenhat honvéd legalább száz csemetével tért vissza. Elültetésükre nem maradt idő. Ezért kihegyezve szúrták a földbe. A sárguló leveleket zöld olajfestékkel „élénkítették”.
Másnap érkezett a honvédelmi miniszter. A frissen festett levelek gyorsan megadták magukat, festésük után egy nappal már erősen kornyadoztak. A laktanyaparancsnok a tábornoknak az aszályról panaszkodva védte ki a problémát.
A miniszter elégedetten távozott. Azt már nem láthatta, amikor késő délután, mintegy vezényszóra, lehullottak a karózott facsemeték levelei.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás