A kettős nevelés pusztító hatása

A legnagyobb vesztes a gyerek

A gyerek az apját kérlelte: - Apa, vegyél nekem csokit! - Nem. - Akkor legalább keverj le nekem egy pofont! - Miért? - Mert akkor sírok és anya vesz.

A vicc a kettős nevelés tipikus esetét figurázza ki.

A kettős nevelés oka a szülők eltérő álláspontja. Addig nincs baj, míg egymás közt tisztázzák. A problémák akkor kezdődnek, amikor az egyik szülő tilt, a másik megenged. A gyerek elbizonytalanodik. A kevés ismeret és élettapasztalat birtokában képtelen a különböző hatásokat feldolgozni. Ellentétes elvárásokkal szembesül, amiktől összezavarodik, kezelhetetlenné válik. Ez az állapot nemcsak a szülőknek, a nevelő intézményeknek rossz, hanem a gyereknek is.

Minden nevelő hatás közül a legjelentősebb a család hatása. A gyermek legkorábbi élményeinek forrása a család, másrészt folyamatos érzelmi egység. A szülők fontos feladata a társadalmi követelmények és normák gyermek felé közvetítése, a károsító hatások kiszűrése. A család azonban nem működik tökéletesen, az utódhoz akár minden nemes társadalmi törekvés, eszme és nevelő tendencia rosszul szűrve, torzulva juthat el. Ez a szűrő szerep különösen a gyerek erkölcsi magatartásának kialakításában jelentős. A szülő a gyermekének, akarva-akaratlan a saját szemléleti és cselekvési módját adja át, mintegy kényszeríti a szerint érezni, gondolkodni, cselekedni. Példát mutat.

A kettős nevelés nemcsak családon belül létezik. Az állami akarat is generálja, ami rengeteg probléma forrása. Az iskola feladata az ország törvényeinek, hagyományainak, szokásainak, az együttélés szabályainak, az elvárt magatartási formák és tudásanyag közvetítése. Elvileg a szülő feladata is ez lenne, ám szülötteivel egyre gyakrabban nem a társadalmilag elfogadott normákat ismerteti meg, hanem önös céljait, egy szubkultúra, a többségtől eltérő elveit, vagy akár bűnözői magatartás formáit. A gyermek esetében a helyzet nagyon egyszerű: azokat a mintákat viszi a közösségekbe, amelyeket otthon látott, tanult. Mivelhogy a gyerek családi körben lényegesen több időt tölt, a nevelőintézmények hatásai perifériásak, azaz az óvoda, iskola jó esetben is csak befolyásolni tudja személyiségét, megváltoztatni azonban képtelen.

A szülői hatás erőteljes érvényesülését növeli az iskolával szembeni növekvő bizalmatlanság. A korszerűtlen tudástartalom közvetítése, a mai napig poroszos iskolarendszer, takarékosság ürügyén mesterségesen magasan tartott osztálylétszám, a tanulók szürke masszaként kezelése, a pedagógushiány, a hatalom iskolaellenessége, vagy hozzá nem értése komolyan akadályozza a nevelés-oktatási célok megvalósítását.

Amíg létezik az állami és egyéni nevelés közötti jelentős különbség, amikor nem kerülnek egyensúlyba, egymás ellen dolgoznak, addig az iskolapadból hiányos tudású, bizonytalan, magatartászavaros gyerekek kerülnek ki. Amíg otthon a tanárt a „hülye” jelzővel emlegetik, ott a gyerek nem szereti az iskolát. Az utálatát a tanórák rendszeres zavarásával, tanítóival szembeni tekintélyromboló viselkedéssel fejezi ki.

Egy osztályközösségben elég egyetlen rendbontó, rendetlen gyerek. Megkeseríti a pedagógusok életét, zavarja, sőt, gátolja a többség tanulmányi előmenetelét.

Frusztrált, felkészületlen generációk érkeznek, és próbálnak majd beilleszkedni a felnőtt társadalomba. Mindez a családon belüli, valamint a család és oktatási intézmény eltérő nevelési céljainak egyenes következménye.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.