2018-ban már 11. alkalommal bulizhattunk a debreceni Campus Fesztiválon. A szervezők a 2017-esnél is több embert vártak… - részben sikerült is teljesíteni az elvárást.
Bőven százezer fölött volt a látogatók száma (hivatalosan 108 ezer), csupán annyi szépséghibával, hogy ez a több mint százezer ember nem egészen azt kapta, mint amire számított. Rengeteg helyszín, színpad, sátor kapott helyet szerte a stadion körül, így szinte a lehetőségek tárháza is határtalan volt, pontosabban lett volna, ha nem kapnak okot a fiatalok, idősek arra, hogy panaszkodjanak: „Inkább igyunk, mert nincs senki érdekes…”, „Lemaradunk XY fellépőről, mert egyszerre van AB-vel…”.
Fantasztikus előadók gondoskodtak a hangulatról idén is, csak sajnos gyakorlatilag egyszerre, a fellépők elosztása nagyon sokak számára nem volt kedvező.
A fesztivál egyre inkább kezdi kinőni saját magát, saját területét. Ez mindenképp örömteli, mert nemcsak saját hírnevét, de Debrecenét is növeli. Egyre több látogató, egyre több lehetőség, azonban ez sajnos azzal is jár, hogy egyre nagyobb területet kell bejárnunk egyik ponttól a másikig. Az utóbbi évekhez képest ezúttal egyetlen be- és kijárat van. Ettől a kaputól a főszínpadig (idén: NI Nagyszínpad) csak a Stadion magasjárdáján keresztül, bizonyos színpadokhoz pedig csak a stadion teljes megkerülésével juthatunk el, ugyanis a VIP-területet elkerítő kerítés teljesen lezárta a bejárat és a nagyszínpad közti utat.
A fellépőkről (a napi tudósítások után) csupán annyit, hogy mindenki igyekezett a lehető legnagyobb showt idevarázsolni, legyen szó Lukács Laci pengetődobálásáról, Kowalskyékról, AKON szökőkutazásáról vagy akár a Dumaszínház fellépőiről. Néha kisebb holtidőkkel ugyan, de mindenki megtalálhatta a neki tetsző partihelyszínt.
Mindenképpen érdemes pozitívumként kiemelni, hogy a Nagyerdei Stadion ismét minden este nyitva állt és bár a lelátóra nem lehetett felmenni, az impozáns épületet kivilágítva, a piros-fehér lelátót pedig naplementében és különböző fényviszonyokban is meg lehetett csodálni kívülről és belülről.
A jó és kevésbé kellemes meglepetésektől eltekintve mégis azt mondhatjuk, hogy jól érezzük magunkat a fesztiválon és nem feledhetjük, hogy egy ilyen nagyszabású „Dunán innen a legnagyobb” eseményt ilyen remekül meg tudunk alkotni immár 11. éve. A Campuson már visszatérő vendég Kowalsky meg a Vega szavaival élve „…minden dalnak színe van és minden hangja színarany…”- és ez Debrecenre a legeslegnagyobb mértékben igaz.
Találkozunk 2019-ben, a 12. Campus Fesztiválon!
marci
Új hozzászólás