A Fogarasi havasok a Déli-Kárpátok legmagasabb vonulata. Az Olt folyásával párhuzamosan, 40 km hosszan húzódik Nagyszeben és Brassó között. Itt található Románia legmagasabb pontja, a Moldován (2544 m) is.
A hegységet zord időjárás jellemzi. Májusban még havasak a magasabban fekvő területek, orkánerejű szél tépi a magasra merészkedők dzsekijét. A hegységen átvezető transzfogarasi utat csak nyár elején nyitják meg, mert az év nagyobbik részében a hó teljesen betemeti. Rossz nyelvek szerint a „Kárpátok géniusza”, Nicolae Ceausescu kommunista pártvezér, diktátor építtette. Menekülési útvonalnak szánta arra az esetre, ha alattvalói lázongani merészeltek volna. Amilyen balszerencséje volt, az isten adta népnek télen lett elege a személyi kultuszából. 1989 karácsonya előtt az elégedetlenség forradalomba csapott át, menekülésre kényszerítve a pártfőtitkárt és feleségét. Ekkorra a fogarasi utat már méteres hó takarta. Maradt a helikopter. Mint tudjuk, nem jutott messzire.
A pünkösdi indulás előtt a hegységről riasztó hírek érkeztek. Három hétig zuhogott a téli csapadék, kétezer méter felett méteres havat jelentettek. Az indulás előtti nap estéjén rákattintottam a Balea-tó webkamerájának legfrissebb felvételeire. Köd és hó töltötte ki a monitor képernyőjét. Az időjárás előrejelzések sem bíztattak semmi jóval, úgyhogy hátizsákba került a bakancs és a dzseki is, a lelket pedig jó adag akarattal acéloztam.
Nagyenyedről Pünkösd vasárnapjának reggelén indultunk. Jó idő, az utakon csendes forgalom, a buszban bizakodó hangulat (a kilátásokat és a hegyi kilátásokat is ideértendő). Gyulafehérvár és Nagyszeben között letértünk az autópályáról (A románok sztrádáikat feszített ütemben építik. Nehéz terepviszonyokat leküzdve, évente adnak át új szakaszokat. Munkálatokba kezdtek már Kolozsvártól nyugatra is, a magyar határ felé haladnak, remélve, hogy belátható időn belül autópályán juthatunk el, mondjuk Debrecenből Brassóba.).
Kelnek szász település erődtemplomát kerestük fel. Régebbi időkben a templomok (ma úgy mondanánk) multifunkcionális épületként használták. Isten imádásán túlmenően kulturális centrumok, másrészt erődítményszerű átalakításuknak köszönhetően, védelmet is nyújtottak a környék lakosságának. A védekezésre komoly fenyegetettség adott okot. A törökök több évszázadon keresztül portyáztak, raboltak a környéken, aztán a császári csapatok sem voltak kegyesebbek.
A falakon belül torony nélküli kápolna uralta a teret (évszázadokkal korábban templom is állt). Különlegessége a vastag falakon belül lakozott. A puritán kinézetű lutheránus belső fehér falain német, Istent dicsőítő feliratok kontrasztjaként ikonok sokasága függött.
Kelneket elhagyva, a Nagyszebent elkerülő autópályán haladva, tűntek fel a Fogarasi havasok hófödte csúcsai. A Balea vízesésig a transzfogarasi, a hegységen átvezető út, hajmeresztő szerpentinjein kanyarogtunk fel. Feljebb nem mehettünk, a csúcson átvezető szakaszt a nagy hó miatt zárva tartották. A Balea-tóhoz (2034 m) csak lanovkával juthattunk fel. A kabin nem tűnt bizalomgerjesztőnek, eléggé ütött-kopottan nézett ki. Minket csak valamennyire nyugtatott meg az a tény, hogy a függő utazószerkezet olasz gyártmány. Márpedig a „digók” ezen a téren tudhatnak valamit, hiszen ott van nekik az Alpok.
Kedélyünk a viteldíjtól újfent borzolódott. Oda-vissza 60 lej (kb. 4300 Ft). A következő trauma a beszálláskor ért. A kabin 12 személyes, ehhez képest tizenhatan préselődtünk utasterébe. Valamennyire nyugtatólag hatott „kabinmarsallunk” jelenléte, aki unottan, egykedvűen bámulta az alattunk elsuhanó tájat.
Felhőben értünk fel a tóhoz. Mínusz két fok és térdig érő hó fogadott. A közeli csúcsokból, így a fölénk tornyosuló Negojból (2504 m) semmit sem láttunk. Csoszogva, csúszkálva araszoltunk a havon, amikor dörrenés szakította fel az addigi tökéletes csendet. Néhány pillanat múlva a lavina jellegzetes surrogó hangja töltötte meg a levegőt. A közelben omlott a hó.
A tóból semmit sem látszódott. Fenékig befagyott. A szálló félig hóba temetkezve várta a jobb időt és a vendégeket. Medve lábnyomaira bukkantunk, kissé arrébb pedig ürüléke barnult a fehér közeg tetején. Gondoltuk, úgy tett, mint Maci Laci és Bubu az amerikai rajzfilmsorozatban, azaz kukázott, élelmiszer után kutatott.
A lanovka fogadóépülete mellett jéghotel leomlott falai meredeztek. A télen üzemelő szállodában izgalmas lehetett egy éjszaka. Úgy véltük, elaludni csak nagykabátban volt érdemes.
Kétezer méter felett az időjárás percről percre változik. Szerencsénkre feltámadt a szél és szétfújta a szürke felhőtömböt. Gyönyörködhettünk a környező havas csúcsok látványában. Az élményt újabb dörrenés zavarta meg. Szabad szemmel figyelhettük meg az újabb lavina kialakulását, lezúdulását.
Még néhány fotó készült, majd lanovkával visszalibegtünk a vízeséshez. Lent bazársor. Lángos, palacsinta, forró kávé, szuvenír, aztán fájó elszakadás a fenséges látványtól.
A busz ablakaiból hosszan búcsúztunk a távolodó havas csúcsoktól. A fáradtságtól és friss levegőtől rövid szendergést követően Nagyszeben központjában szász építészeti érdekességek felfedezésére indultunk.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás