A vizes világbajnokságot idén hazánk rendezi. Milák Kristóf Milákcsúccsal, akarom mondani, világcsúccsal világbajnok. Mindeközben pedig a „szabályok” majdnem egy ember életébe kerültek. Mennyit is ér egy ártatlan ember élete?
Az amerikai csapat szinkronúszónője, Anita Alvarez elvégezte gyakorlatát, majd miután befejezte a versenyszámot, nem hagyta el a medencét. Ellenkezőleg. Öntudatlanul, kétségbeejtő mozdulatlansággal alámerült a mély víztükörnek. Edzője kiabált, integetett, csapkodott, jelzett a vízimentőknek, az úszómesternek, ám az emberi élet védelmére hivatott szakemberek tétlenek maradtak, így a sportoló edzőjének, Andrea Fuentesnek kellett közbeavatkozni és felszínre segíteni tanítványát. Mindebben a legfontosabb, hogy a sportoló hölgy már jól van, a Széchy Tamás Uszodát épségben, saját lábán hagyta el. A történtekre hamar érkezett a „szakértői” magyarázat, amely inkább hasonlít valamely bűnös, tehetetlen magyarázkodásnak, mintsem releváns és megnyugtató véleménynek. Merkely Béla, a YouTube-on, botrányos videókban is feltűnt professzor próbálta meg csillapítani a közvélemény felháborodását a lehetetlen hiányosság vizsgálata közepette. Merkely ugyanis a FINA versenyszabályaira hivatkozott, amelyek szerint csupán versenybírói jelzésre cselekedhetnek az életmentők, ilyesmi pedig nem történt.
A kellemetlen fordulat a történtekben ráadásul az, hogy az úszónő járt már így korábban a medencében, de mégsem készült fel senki az edzőn kívül arra, hogy a vízben bárkivel történhet akár ne adj’ isten tragikus, váratlan eset. No, de visszatérve a szabályokra, csupán a rendező szerv helyszínen jelenlévő legfelsőbb rangú versenybíróinak intésére lehet elkezdeni a szakszerű életmentést. Az amerikai sportolóval történt vészhelyzet fényében a FINA most kezdte kivizsgálni a körülményeket és átgondolni, miként lehet a jövőben megelőzni, hogy hasonlóan veszélyes helyzetbe kerüljön bárki a sporteseményeken. Mindenesetre az említett edzőből hős lett, akárcsak a 25 esztendős szinkronúszónőből, akihez a parton azonnal odasiettek az orvosok. Ellenben mindez kétségbeejtő és elgondolkodtató. Elvégre melyik az a szabálykönyv, papír, rendtartás, amelynek jogában állna felülírni ilyen helyzetben az emberi élet fontosságát?
Barna Marci
Új hozzászólás