Egymást követően négyszer is a Hódosban szerepelt a DVSC Schaeffler, nem is akármilyen menetben – két hazai bajnoki, illetve két Bajnokok Ligája összecsapás állt a komoly terhelést jelentő menetrendben. Alighanem minden szurkoló álma hétről-hétre, akár hetente kétszer is meccsre járni, különösképp, ha csapata úgy szerepel, ahogyan azt tette a Vasutas.
A Mosonmagyaróváron elszenvedett fájdalmas vereséget követően rögtön a nemzetközi porondra lépett újból a Szilágyi Zoltán vezette leányhad. A Buducnost Podgorica érkezett a cívisvárosba, a szebb napokat is megélt montenegrói gárda pedig két BL-győzelemmel büszkélkedhet. A Loki nem állt a nyomásnak, és ötgólos győzelemmel szerezte meg második két pontját a Savehof legyőzése után. Mindössze négy nap telt el az újabb csatáig, amikor a fővárosi MTK látogatott a cívisvárosi parkettre, ám ez a találkozó egy pillanatig sem okozott gondot a szervezetten játszó lányoknak, tízzel meg is nyerték a megmérettetést. Mígnem eljött az eddigi legnehezebb kihívás, a legnagyobb derbi, a Brest elleni BL-találkozó. Kulcsemberek hiányoztak, a francia ezüstérmes pedig sokak szerint toronymagas esélyesként vágott neki a harcnak. No, de ki kapcsolna a legmagasabb hőfokra, ha nem a Lokomotív!? Jött a bravúr, jött az örömtánc: a Brest is elvérzett a Hódosban, hétgólos különbséggel nyert a Loki. Végül pedig az idei utolsó hazain a Budaörs ellen is tizeneggyel diadalmaskodott.
Cáfolhatatlan, hogy a sikeres kézilabda alapja az olajozottan működő csapategység. No, de mit ér a csapategység kimagasló egyéni teljesítmények nélkül… kiváltképp szembetűnő az ifjú titánok, a fiatalok egyre magasabb színvonalra emelkedő játéka. A Vámos – Csernyánszki irányítópáros játéka önmagáért beszél. Előbbi ismét válogatott behívót kapott, utóbbi pedig már szemtelenül fiatalon mondhatja el magáról poszttársával egyetemben, hogy sasszéival, betöréseivel, talpról elengedett bombáival a BL rutinos kéziseit megszégyenítő elánnal támadja a kaput – és legalább akkora eredményességi százalékkal. A bal szélen Petrus Mirtill vált kezdőjátékossá, főszereplővé, míg vele szemben a jobb szélen Töpfner Szasza is ismételten megérdemelt invitációt kapott a nemzeti alakulatba Golovin Vlagyimirtól, akárcsak első számú beállónk, Füzi-Tóvizi Petra. Az átlövő pozícióban – noha Jovana Jovovics az elmúlt két mérkőzésen is igencsak meggyőző produkciót hozott – talán némileg alacsonyabb sebességre kapcsolt tempó érzékelhető. Ez persze semmiképp sem értendő jogosnak vélt, korholó kritikaként, hiszen Kácsor Grétáék rendre hajlamosak bizonytalan kezdés után robbanni, Planéta Szimó pedig a Brest ellen betegeskedett, tőlük visszafogottabb, félénkebb teljesítmény érzékelhető az idei szezonban. Elinore Johansson úgy fest, nem igazán találta még meg a helyét a csapatban, ahol otthonosan, fesztelenül tudna működni, de kiegészítő emberként egyre sikerrel szolgálja ki társait, egyre bátrabban játszik a Vasutas kötelékében. Azt hiszem, a kapusposztot fölösleges is firtatni, hiszen Gabriel és Bartulovic bravúrprodukciója is önmagáért beszél, kiválóan váltják egymást egy-egy félidő elteltével a kiváló hálóőrök. A védősorból is különösen hiányzik a remélhetőleg közeli jövőben visszatérő Hornyák Dodó, akinek rutinos kapitányi szerepe elengedhetetlen a még lendületesebb Lokihoz. Ugyancsak fejtörést okoznak a gyors indítások, amelyeket a kiindulópontot jelentő játékos rögtön a hatos közelébe céloz, hiába fogja a visszafutó védőjátékos a támadóját, gyakran akadnak el a labdák az ellenfélben, így válnak fölöslegesen eladott passzokká – ami a kapott gólok számára is magyarázatul szolgál.
Az elmúlt négy meccsen – különösen az MTK ellen – relatíve sokgólos csatákban nyert a Szilágyi-csapat, noha a túloldalon a tempóból és a bátor szélsőjátékből, bejátszásokból és ritkábban, de annál nagyobb erővel elengedett távoli lövésekből fakadóan rendre gólzáporral ostromolja a piros-fehér alakulat a kaput. A védelem szempontjából tehát befutó, betörő játékosok őrzése több alkalommal is akadozott, a győzelmet mégsem befolyásolta. A jövő esztendőre jósolni fölösleges lenne, azt azonban kijelenthetjük, hogy a DVSC Schaefflernek igenis méltó helye van a Bajnokok Ligájában, illetve természetesen a hazai bajnokság élmezőnyében. A rutin és az ifjú tehetségek kiválóan egészítik ki egymást, a játék minősége pedig immár a legmagasabb nemzetközi színvonalon is méltán megállja a helyét.
Irány Bukarest!
Barna Marci
Új hozzászólás