A mai húszas, harmincas éveiben járó fiatalok számára teljesen természetes lett a derék, illetve hátfájdalom, ami az emberek mintegy 60-70 százalékát érinti élete során. Úgy lett az életünk része az alkalmankénti derékfájás, mint egy hétköznapi fejfájás, amire rendszerint bekapunk egy fájdalomcsillapítót.
Pedig pont ezt nem lenne szabad tennünk! Ideig-óráig megszűnik a fájdalom a gyógyszer hatására, de ebben az a veszélyes, hogy az ember nem érzi a fájdalmat, így akaratlanul is könnyen tehet olyan mozdulatokat, amelyekkel nagyobb kár okoz. Ha már rendszeresen fáj a hátunk, derekunk akkor érdemes ellátogatni a neurológushoz, és kideríteni a fájdalom okát. Sok időt és fölösleges fájdalmat spórolhatunk meg vele.
2015 nyarán én magam is megjártam a poklok poklát. Ahogy sok családtagomnak, barátomnak, nekem is fájt alkalmanként a derekam. Naivan azt gondoltam, hogy egy kis jógával szétnyújtom és megszűnik a fájdalom. És valóban, ez nagyon sokszor használt, egészen 28 éves koromig. Azon a nyáron egy egyszerű takarítás közben éreztem először, hogy a szokásosnál is jobban fáj a derekam. Mivel fiatal voltam és erős, úgy gondoltam, beveszek egy fájdalomcsillapítót, szusszanok egyet és folytatom a munkát. Bár ne tettem volna! Egy óvatlan mozdulat után teljesen beállt a derekam, képtelen voltam felegyenesedni, egy napra rá pedig a bal lábammal már lépni sem tudtam. Sántítottam.
Már akkora volt a fájdalmam, hogy erős fájdalomcsillapító, injekciók és kúpok nélkül nem bírtam elviselni. Azonnal CT, majd MR-vizsgálat. Miután a CT-vizsgálat elkészült és a neurológus megnézte édesanyámmal, aki szintén orvos, nem nagyon akartak mondani semmit. Csak annyit közöltek, hogy meg kell várnunk az MR-vizsgálat eredményét és kiértékelését, hogy pontosat tudjanak mondani. Aztán egyszer véletlenül rajtakaptam anyukámat, ahogy sírva telefonált valakivel. Utólag kiderült, a CT-vizsgálat alapján azt hitték, tumor van a gerincemen. Mint kiderült, nem tumor volt, hanem egy hatalmas, kiszakadt porckorongsérv. Ebben az állapotban az orvosokhoz is csak úgy tudtam elmenni, ha a kocsi hátsó ülésén feküdtem, így hurcoltak egyik dokitól a másikig. A párom javaslatára elmentem egy manuálterapeutához is, ami így visszaagondolva, kicsit rizikós. Tekintve, hogy nem egyszerű sérvem volt.
Ő a helyére „masszírozta” a kimozdult részeket, így az első alkalom után tudtam normálisan járni, és javult az állapotom. De még nagyon messze voltam a végétől. A besztercebányai neurológus operációt javasolt, de az utolsó pillanatban visszaléptem. Két hónapig jártam manuálterapeutához, kaptam akupunktúrás kezelést, C-vitamin infúziót, ózon terápiát, kezeltek „lámpával”, gyógytornára jártam és 10 hónapnyi betegszabadság után lettem jobban. De a mai napig rendszeresen kell gyógytornáznom. Így 34 évesen elmondhatom, hogy megtanultam a leckét. Ha fáj, tudd meg, miért fáj! Keresd meg az okát, ne csak a fizikai okot, hanem a lelki okát is. Akkor kezdtem igazán jobban lenni, amikor magamba fordultam és végig vettem, hogy mi okozhatta ezt az élethelyzetet. Nagyon sokat tanultam belőle. Az első és legfontosabb, amit megtanultam az az volt, hogy tisztelettel és hálával kell lennünk a testünk és az egészségünk iránt. Mindennél fontosabb a testi és a lelki egészség. És azt is megjegyezném, hogy elég drága is. Érdemes rá vigyázni!
Amikor nemrégiben egy barátom sokadjára is derékfájdalomra panaszkodott, legszívesebben azonnal orvoshoz vittem volna, és kapott volna egy nagy fejmosást is. Csak annyit mondtam, vigyázzon magára. Valójában igen nagy felelőtlenség a hát- illetve derékfájdalommal nem foglalkozni és elintézni egy „majdelmúlikkal”. A hátunk, gerincünk egy rendkívül összetett és kényes felépítmény, emellett igen sérülékeny. Nagyon sokan ülőmunkát végzünk, sokszor helytelenül ülünk és rosszul tartjuk a nyakunkat, hátunkat. Érdemes beszerezni dinamikus ülőpárnát, aki sokat vezet, annak autósülés-párnát, aludjunk minőségi matracon, fejünk alá memóriahabos párnát használjunk, televízió nézés közben is támasszuk ki derekunkat hengerrel. Igyekezzünk erősíteni hasizmunkat és mély hátizmunkat, tanuljunk meg helyesen ülni, a helyes testtartásról nem is beszélve. Ha tehetjük, járjunk el alkalmanként masszázsra, hosszú erdei sétákra - ez nagyon jól erősíti a derékizmot is, havonta legalább egyszer menjünk el úszni. Mozogjunk jól! Aki már egyszer megtapasztalta, milyen egy igazán „finom” derékfájás, az tudja, hogy megéri beilleszteni a napi rutinba néha egy sétát vagy egy mély hátizom tornát. Ahogy öregszik a szervezetünk, érdemes annál nagyobb figyelmet szentelnünk egészségünk megőrzésére.
Nagy Andrea
Új hozzászólás