A Csokonai Nemzeti Színház új hajnalra ébredt. A hazai színi élet egyik fellegvára, a cívisvárosi kőszínház egészen megváltozott köntöst öltött, mindamellett, hogy megtartotta antik és modern stílusjegyeket ötvöző díszelemeit, ötvözve a 21. századi ember korának jellegével.
Színházbejárás. Milyen szép szó. Még csak előadás sem kell ahhoz, hogy az ember ellátogasson a debreceni teátrumba. Hogy érezze a kulisszák illatát, emlékeiben hallja az ügyelő nézőtéri csengetését, a függöny legördültének hangját. Volt szerencsém részt venni egy efféle nem hétköznapi eseményen, amelyen a szép szavú és bájos Mészáros Ibolya színésznőnk kalauzolta körbe a majdani vastaps-publikumot a megújult Csokonai folyosóin és kulisszái mögött.
A bejáratot követően nem bordó bársonytér várja a vendégeket, hanem fehér, a maga nemében ízlésesen steril előtér, amelynek középső lépcsője immár kettéoszlott és kétoldali feljárást tesz lehetővé. A múlt kort idézve azonban, a lépcsőkön felsétálva máris visszaköszön a bordó-padlizsánszínű árnyalat, amely a hideg, előadás előtti várakozást mindjárt meleg, otthonos színi világgá varázsolja. A falakat a velünk élő színháztörténelem előadásremekeinek emlékezetes fényképei díszítik. Kóti Árpádtól Dánielfy Zsolton át Mészáros Ibolyáig megannyi ikonikus, hajdani és jelenlegi színész-színésznő arca megjelenik előttünk megható közelségben.
Repertoárszínház lévén a premiereket követően az egyes darabok műsoron maradnak, így hosszútávú, nagy létszámú közönségre kell berendezkedni. Nem véletlen tehát, hogy a nézőtér jócskán kibővült, mégis a legszembetűnőbb változás a statikai részlegen múlt – lélegzetelállító megoldással. A páholyok elől kikerültek az oszlopok, így jóval megnövekedett a belátható tér, az akusztika pedig egészen parádés, mind a próza, mind a dal bezengi a padlizsánbársonyos széksorokat.
A színpad egy, egyenként külön-külön is forgatható karimával kiépített forgószínpaddal újult meg, amelyet egy csaknem 54 tonnás szerkezet támaszt alá, illetve megannyi süllyesztő is szolgálja majd az irodalom világának gyönyörűen élethű bemutatóit. A szellőzőrendszer immár az egyes székek alatt is fűti-hűti a teret, ezzel szolgálja a tisztelt publikum kényelmét. Az egykori művészek portréi természetesen jól megszokott helyükön hirdetik a színjátszás halhatatlan dicsőségét a színpad fölött.
A nézőtéri büfé és a színészbüfé ugyancsak új köntöst kapott, modern, fényes mivoltában megtartva a klasszikus jegyeket, épp úgy mint az öltözők, nézőtéri kerengők folyosói. A Csokonai Színház egésze vált a fény színházává, hiszen a jelentősen megnövekedett üvegfelületen keresztül immár a nap is szebben, erőteljesebben ragyog rá a cívisvárosi színivilág jelzőkkel alig illethető csodájára.
Barna Marci
Új hozzászólás