A Schaeffler, illetve annak elődje az FAG Magyarország több mint húsz esztendeje határozza meg az iparág és a közélet fejlődését Debrecenben. A cég jelenleg névadó szponzora a DVSC női kézilabdacsapatának, jelen van a futballéletben és a Virágkarnevál rendszeres résztvevője.
A német vállalat debreceni ügyvezetője, Szabó Péter igazi lokálpatrióta. A tiszta debreceni-érzületű mérnök-üzletember, büszke édesapa, nagy Loki-szurkoló és ambiciózus, kitartó úriember, a folyamatos fejlődés elkötelezett híve. Vele beszélgettünk megújulásról, spotról, családról és Debrecenről.
- Az FAG Magyarország Ipari Kft. 1999-ben kezdte működését a Göcs telephelyén, mára pedig az iparág elsőszámú helyi képviselője a Schaeffler globális cégcsoport debreceni telephelye. Ügyvezetőként miben látja a siker titkát?
- Igen, 1999-ben alakult a cég. 2007-ben költöztünk át a Határ úti Ipari Parkba, 2019-ben pedig a második csarnokot is átadtuk. A sikert - azt gondolom - a csapat alapozza meg. Csaknem 1300 emberről van szó, tehát nem csak az én érdemem. Fontos, hogy mindig van egy kész stratégiánk az elkövetkező évekre és tudjuk, mit szeretnénk elérni. A csapat pedig, bármilyen gond adódjon is, egy irányba húz.
- Egy krízishelyzet, jelen esetben például a járvány első hulláma során milyen lehetőségek adódnak, hogy a cég tovább alakuljon?
- Én mindig pozitívan élem meg ezeket a válságokat. A gazdasági válság idején lettem ügyvezető. Rengeteg újítást hajtottunk végre, amivel arra készültünk fel, ami majd a válság után jön. Egy jó lehetőség mindig van a felfrissülésre, a járványt illetően pedig krízisekben már rutinosak vagyunk. A már említett újítások alapozzák meg többek között azt is, hogy októberre gyakorlatilag járvány előtti szintre állhat vissza a termelésünk.
- Ez a folyamatos innováció az ön ügyvezetői munkáját is dicséri. Milyen mérföldköveken át vezetett az út eddig a pozícióig?
- Mindig tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Itt születtem, itt jártam iskolába az Újkertben, majd a Mechwartba, aztán az egyetem műszaki karán végeztem. Ezt követően kerültem gyakornokként a céghez. Mindig szerettem a kihívásokat, és ha dolgozni lehet. Szeretem a felelősséget. Erősebbé tesz, így beleszerettem abba, amit csinálok és sorra adták magukat a lehetőségek. A sport nem volt tervben, de az üzleti világban mindig állítottam célokat magam elé, irányvonalat, amerre szeretnék tartani.
- A sportot illetően, a Schaeffler helyi vállalata Debrecen legmeghatározóbb sport szponzora, a DVSC női kézicsapatának névadója.
- A focit és kézit már azelőtt is figyelemmel kísértem, mielőtt ilyen szintű együttműködés alakult volna ki. Mindkettőre a szabadidőmet szánom. Mégsem szakítjuk ki a családi időből, mert a fiam és a feleségem is el szokott kísérni, előfordul, hogy idegenbe is. Egy remek kirándulásként éljük meg. Beépíthető a családi életbe.
- A sport résztvevőként is érintette?
- Igen, azonban tudni kell rólam, hogy olyan vagyok, aki mindenbe belevág, de, mondjuk, a csúcson abbahagyja. Fociztam a Kinizsiben és kézilabdáztam is. Nyertünk egy városi ezüst-, majd megyei aranyérmet, aztán abbahagytam. Bicikliztem, lett egy érmem, abbahagytam. Számomra a sport inkább szabadidő. Kötetlenül élvezhető igazán, pláne, ha nem monoton.
- Említette a családját a meccsek kapcsán. Mesélne most kicsit róluk?
- A fiam tizedik éves, harmadikos a Dózsában. A feleségemnek egyéni vállalkozása van, előtte az iparkamaránál dolgozott. A fiam beleszeretett a kézilabdába. Első pillantásra a hangulata ragadta meg, nézegette a szurkolókat, a pályával gyakran nem is törődött. Mostanra azonban már a játékosokat is megszerette. Tavaly a törökök, illetve a csehek elleni meccsen otthonról szurkolt, az édesanyja pedig küldte a videókat, hogy micsoda kézilázban ég. A DVSC Schaefflernek is nagy rajongója.
- Tavaly elismerték a munkásságát Mecénás-díjjal. Hogyan élte meg a kitüntetést, illetve a családja miként fogadta?
- A szüleim büszkék rám akár a cégről, akár a spotról legyen szó. Úgy gondolom, a család és a munkatársak nélkül ilyen formában nem lenne teljes a siker. A családom lelkileg is támogat, mindig ott vannak mellettem, a cégnél pedig a legfontosabb, hogy a munkatársakkal megteremtjük azt a folyamatosságot, aminek hála, nem kell éjjel-nappal bent ülni. A fiam pedig mindennek örül, amikor például meglát a tévében, rögtön szól.
- A kisfia természetesen egyértelműen példaképként tekint önre.
- Persze, ennek pedig nagyon örülök. Boldog vagyok, hogy egy ekkora céget vezethetek, nem igazán vágyom többre. Különösen motivál, hogy a cégnél és a sportnál is úgy teljesítek, hogy ő is boldog legyen.
- Visszakanyarodva a sporthoz, amikor a szezon végén kiesett a DVSC futballcsapata, önt választották az igazgatótanács elnökének. Milyen eredményeket vár a csapattól?
- Amikor a kapufára esett a labda, nem nagyon hittük el, hogy kiestünk. Azon kívül, hogy szurkoló vagyok, annak idején meg sem fordult a fejemben, hogy én itt bármilyen szerepet vállalok majd. A terveinknek két fontos alappilére van: egyik oldal a szakmai szegmens, amit Tőzsér Dániel képvisel, a másik pedig a klubmodell. Természetesen, talán mondanom sem kell, hogy visszajutást várok jövőre. Amikor pedig megtörténik, egy olyan környezetet szeretnénk teremteni, ahol a játékosok megfelelőképp készülhetnek, a sajtó és a szurkolók pedig maximálisan ki legyenek szolgálva lehetőségek terén. A klub meglátásom szerint ugyanúgy működik, mint bármely másik cég. Szervezettnek és strukturáltnak kell lennie, hogy komoly eredményeket érhessünk el. A keret alkalmas a feljutásra. Már most arra készülök, hogy az NB1-ben mit fogunk csinálni, fel kell építeni. Stabil csapatot kell teremteni és olyan focit játszani, amire a szurkolók örömmel jönnek ki, akár családdal. Emellett pedig meg kell szólítani a közönséget és a sajtót, remekül beindultak például a meccsnap körüli rendezvények. Férfinak, nőnek, gyereknek egyaránt szervezni kell a programokat, így lehet igazán élménnyé varázsolni a focit.
- Szerencsére a teljesítmény és a kísérőprogramok is folyamatosan egyre több nézőt csábítanak ki.
- Az erőfeszítéseinknek meg is lesz az eredménye. A fiam példáján látom, hogy amikor először elvittem, hiába nem szeretett volna jönni, mégis megtetszett neki a hangulat, a játékok, a zene, a szurkolás. Mostanra pedig ő kér, hogy menjünk. Pusztán az a titok, hogy meg kell találni, amire vágynak az emberek és kiszolgálni a közönséget.
- A város életének több területén is fontos szerepet játszik. Üzletemberként, sportképviselőként vagy családapaként érinti leginkább a járványhelyzet?
- Igazából minden tekinteteben komolyan foglalkoztat. A cégnél szinte mindenre figyelni kell. Az 1300 ember közt biztosítani kell a lehető legnagyobb biztonságot. Sportban a legnagyobb félelem az, hogy egy-két játékoson keresztül csapatokat tehet tönkre a vírus. Otthon mindent elkövetünk a védekezés érdekében. Ezt nem is bánom, mert majd, ha lehetőség nyílik és szabad lesz, annál jobb érzés lesz elmenni olyan helyekre, ahova most nem látogathatunk el. De otthon például kerítést is festettem, körülbelül tizenöt éve nem csináltam annyi házimunkát, mint a karantén alatt. A stadionban pedig azért vezettük be a maszkhasználatot, hogy egy kicsit mutassuk a szövetségnek, hogy megoldható így, nincs szükség zárlatra. A sport nézők nélkül semmit nem ér. Ezzel most együtt kell élnünk.
- És a meccseken hogyan tud elvonatkoztatni attól, hogy a csapat főszponzorának képviselője?
- A szurkolói felfogás marad az idegenbeli meccsekre. Kézin fix helyünk van, itthon is nyilván látjuk a meccset, de mégis feszesebb a helyzet. Focin azonban fent a VIP-ben inkább tárgyalunk, egyeztetünk, sokszor nem is látunk hosszabb részeket a mérkőzésből.
- Végül egy kicsit általánosabban tekintve a városra, ön szerint mi Debrecen legnagyobb erőssége?
- Az, hogy egy összetartó közösség. A cívisek mentalitására sokfelé példaként tekintenek. Fejlődik a város, úgy azonban nyilván nem lehet alakítani, hogy mindenkinek jó legyen. Vannak pontok, amik még finomításra szorulnak, de az elmúlt időszakban remek irányba haladtunk. Én itt születtem, kvázi ki se mozdultam, nagyon szeretek itt élni. Debrecenben közel vannak egymáshoz az emberek.
Barna Marci
Új hozzászólás