A DEAC férfi kosarasai számára a Sopron ellen adódott lehetőség pótolni a járvány miatti kihagyást kedden kora este. Utoljára szurkolhatott volna a debreceni publikum, de a hazai klub és a népegészségügy közös döntése alapján a kapuk már a szigorítások hatályba lépése előtt lezárta…hosszú időre.
Tulajdonképpen lehetne ez egy szomorkás végkicsengésű összefoglaló is. Azt gondolom azonban, hogy ez a mérkőzés olyan vízválasztó volt a most következő hetekre-hónapokra nézve, mely után szükségtelen részletesen reflektálni a játékosok teljesítményében mutatkozó hibákat és sajnos csekélyebb mennyiségben felbukkanó eredményes villanásokat. A körülöttünk zajló káosz miatt ugyanis senkitől sem várhatjuk el, hogy ember felett teljesítsen, hibátlanul, még akkor sem, ha az illető a kedvenc csapatunk profi sportolója. Szóval, visszatérve a találkozóra, a Debreceni Egyetem gárdája egy korábbról elhalasztott fordulón lépett pályára Márton napjának előestéjén. Több tekintetben is különleges csata elé néztek Polyák Lászlóék. A keret felépült, szinte teljes harckészültséggel edzettek a srácok. És minden erejüket latba vetve készültek legyőzni a hűség városából érkezőket. Azt az alakulatot, amelynek sorait jelentősen erősíti idén a DEAC korábbi közönségkedvence, a rettegett kezű Milos Borisov. Elkélt volna a biztatás a fiúknak, annyi bizonyos. A járványhelyzet kapcsán bejelentett, egyre növekvő számadatok alapján azonban született egy fájdalmas döntés, melynek értelmében az Oláh Gábor utcai csarnok lelátóin csupán az üres székek mélázhattak búslakodva a célt érő dobásokon. És ez még csak a kezdet, hiszen a meccsnapon éjféltől hatályba lépő rendeletek értelmében legalább harminc teljes napon át zártkapuk mögött kell rendezni a profi sporteseményeket. Így tehát a labda pattogása adhat és adhatott némi ütemet a környék monoton csendjének. A visszatérő Borisov kellő magabiztossággal állt egykori csapattársai elé és Kovács Adriánnak óriási fejtörést okozva szórt be 22 pontot, ebből 12 egységnyi hármast. Bár azt ígértem, rossz szó, ha rajtam múlik, nem esik e gondolatok közt. Azt azonban nem lehet érintetlenül hagyni, hogy 28 eladott labdával még a gyöngébb képességű ellenfelekkel szemben sem lehet egykönnyen diadalt aratni. Hát még, ha Miloshoz fogható erőcsatárok törik az utat. A fekete-fehérek hibákkal tűzdelt kosárlabdájára még az amerikai irányító Stefan Moody 18 pontot érő menete és a Djordje Drenovac – Polyák László vezérkettős összesen 38-at érő estje sem jelentett érdemben gyógyírt.
Habár több alkalommal sikerült drámai feltámadásra építeni és kétszámjegyű hátrányt ledolgoznia a hajdúsági sportembereknek, megtartani nem sikerült a ritmust. Egy-egy végzetes hiba rendre elvágta az ihletett folyamatot. Mire pedig Földházi-sporttársék utoljára fújtak sípjukba, három vesztes negyed után az utolsó csörtéből a DEAC került ki győztesként – ám sajnos ez sovány vigasznak bizonyult. Végeredményben a Sopron vitte haza a két értékes bajnoki pontot.
Barna Marci
Új hozzászólás