Ismét elvitt valaki, vagy valakik egy kimondhatatlan összegű nyereményt. „Miért nem én”? Teszi fel magának a kérdést szerintem minden második ember. Esetleg: „majd legközelebb én viszem el” kiegészítéssel.
Kedvenc elnevezésem a lottózásról: a bolondok adója. Igen, egyetértek. Életem során, egy kezemen is meg tudom számolni, hányszor próbálkoztam ezúton milliomossá válni. Az a véleményem, hogy ha valakinek nyernie kell, akkor sikerül akár egy próbálkozással is, ha meg nem az a sorsa, hogy gazdag legyen éppen adott életkorában, úgy hiába szánja rá évtizedekig is idejét, pénzét, ahelyett, hogy az összeget félretette volna, és talán komoly tartalékot halmozhatott volna fel általa. Évek, évtizedek alatt. De hát ezt nem lehet előre tudni, ugyebár. Hiszen, bármikor bejöhet… Aki nem játszik az nem is nyer… az ördög játékával.
Nem értem, többek között, miért kell megvárni, hogy felhalmozódjon egy átlag (főleg magyar) ember számára felbecsülhetetlen értékű pénzösszeg. Az jut eszembe, miért nem lehet intézni úgy, hogy legalább, vagy maximum pár százmillió sorsolásra kerüljön időnként, amivel kishazánkban már boldogulni lehetne. Óriási kegy lehetne, mert megalapozhatna egy hitelmentes életet. Már aki értékelni tudja, mert eddig többnyire olyan híreket hallottam, hogy eltékozolták, pár év alatt felélték a nyertesek akár milliárdjaikat, és nem sok mindent tudtak felmutatni az utókornak. Ennek van értelme? A kutya is jó dolgában vész meg – tartja a mondás.
Azt sem tudom elfelejteni, amit jó ideje hallottam, hogy manipulálva vannak a sorsolások. Valószínűleg ezért is merülhetett fel bennem ez a gondolatmenet.
Mennyi esélyünk van?
Nyílván van, ha kitartóak vagyunk. Vagy mégsem? Sokaktól hallottam nem egyszer, hogy mind mellette van! Kettesem, hármasom volt, milyen szerencsés vagyok. Visszajött az ára. Folytatom jövő héten is. Van esélyem számhúzónak menni. Ott biztos nyerek valamit, legalább kirándulok. Ha visszahívnak.
Álmodozunk.
Még aki nem is próbálkozik, eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha… Ha megnyerném a főnyereményt. Jaj. De akkor hogy bújnék el a rokonságtól, szomszédoktól? Kezdjek új életet, ahol senki sem ismer? Ha elutazom, és történik valami velem, vagy csak kilépek a házból… Amíg várom a kifizetést, hova dugjam a szelvényt? Addig nem sújt valami szerencsétlenség? Akár otthon is. Most mit csináljak?
Talán több az esély bármilyen előforduló negatív gondolatnak, mint nyerni. De sosem lehet tudni. Aki nem játszik, az nem is veszt. Megvette már az e hetit? Mert megérdemelném.
D. B.
Új hozzászólás