Most könnyű volna azt írnom: ugye megmondtam. Örülnöm kellene, amiért pontos prognózist adtam. Nem örülök, ráadásul az érdem sem egyedül az enyém.
Minden józan paraszti ésszel gondolkodó honfitárs hasonlóan jósolta a közfoglalkoztatás alakulását. Ki kell jelenteni: a közmunka program nem volt egyéb kampányfogásnál. Tavaly, a három választásra felduzzasztották a közmunkás létszámot.
A kormány sikerpropagandájának volt fontos eleme. Megnyerték a választásokat, s a közfoglalkoztatás egyből nem volt annyira fontos. Az állami foglalkoztatás elérte politikai célját, az uralkodó párt bebetonozta magát a hatalomba, ám a kommunikált idea, a tömegek visszavezetése a munka világába, totális kudarc. Felmérések szerint a közdolgozók kevesebb, mint tíz százaléka került munkaviszonyba, ellenben sokan vannak olyanok, akik a program kezdete óta „visszaesők”, vagyis a közfoglalkoztatás nem érte el kitűzött célját, a benne részt vevők egyre csökkenő hányadát segítette állandó munkahelyhez, rendszeres munkához.
Statisztikák szerint ötvenkétezerrel kevesebben dolgoznak állami pénzért, mint tavaly decemberben. 2014 első felében tetőzött a foglalkoztatási létszám, amikor 156 ezer sárga mellényes kapirgált az árokban, seperte a járdát. A választások után hirtelen apadt a szám, december 31-ével pedig sokaknak felmondtak. Környezetemben többen is akadnak, akiket idén még csak hitegették a közmunka-lehetőséggel. Mivelhogy tavaly a kormány statisztikai trükkök sorozatával tudott kedvező foglalkoztatási eredményeket kommunikálni, ezért így február végén, március elején igen csak csúnyán mutatnak e számok. Az 52 ezer egyből munkanélküliként jelent meg. Csökkent a foglalkoztatottak száma, növekedett az álláskereső járadékban részesülőké, azaz a regnáló kormány ronda öngólt lőtt magának, aztán csodálkoznak, hogy a veszprémi időközi országgyűlési képviselőválasztást csúnyán elbukták. Végre honfitársaink kezdik észrevenni, bizony komolyan kilóg az a bizonyos lóláb, az Orbáni politika tele ferdítésekkel, csúsztatásokkal, bár a ténykedésükkel kapcsolatban írhatnék erőteljesebb kifejezést is.
A közfoglalkoztatással kapcsolatban többször említettem, hogy nem értékteremtő munka, azaz a tevékenység és a foglalkoztatott nem tartja el magát. Még részben sem járul hozzá az állami alamizsnához. A sárga mellényesek abból részesülnek, amit mások megalkottak, megteremtettek, értékesítettek. A tényleges munkát végzők eltartottai. Ez olyan, mintha egy négytagú család ötödik tagjaként részesülnének a mikroközösség bevételeiből.
Végül is, bárhonnan közelítjük meg a közfoglalkoztatás problémakörét, egyetlen megállapítást lehet csak tenni: a program alapjában elhibázott. A rászorulóknak nem alamizsna kell, hanem munkahely, munka és tisztességes fizetés, mert a közmunkásbér az éhen haláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Azonban a közfoglalkoztatás nem motiválja munkahelykeresésre a részt vevőket. Hat, nyolc órában kényelmesen ellötyögnek, maszatolják a munkát és kész, miközben az üres állásoknak se szeri, se száma.
Tokaji borász ismerősöm panaszkodott, hogy itt a szőlőnyitás és -metszés ideje, de ötezer forintért és teljes ellátásért sem kap napszámost. Létavértesen tormázóknak hasonló a panaszuk. Hatszázat adnának óránként és szintén ellátást, de ők sem kapnak embert. Főleg vidéken, míg különböző címeken adott segélyekből jól el lehet tengődni, addig bolond lesz dolgozni a „rászorult”. Leél úgy egy életet, hogy komolyabb munkát végezne. Gyerekei csak a henyeséget és az állam, minden módon történő megfejését tapasztalják, ők sem lesznek a munka hősei. A másik véglet pedig a szakemberek országból történő kiáramlása. Mi lesz veled Magyarország?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás