Magyarország az I. világháborúban a vesztesek oldalán harcolt. A részvételért a győztes hatalmak példátlan büntetéssel sújtották országot.
A magyar kormány 1920. június 24-én kénytelen-kelletlen írta alá a békediktátumot. A Trianoni békeszerződés 27. cikkelye határozta meg Magyarország új határvonalát. A 29. cikkely rendelkezett a határkijelölésekre felállítandó bizottságokról, melyek a győztes hatalmak és az érdekelt államok képviselőiből álltak. Így alakult meg – többek között – a magyar-román bizottság.
E csoport feladatául szabták a 28. cikkelyben rögzített magyar-román öt határszakasz vonalának pontos meghatározását. A románok alapelve, „semmit vissza nem adunk”, és a kompromisszumkészség teljes hiánya jelentősen megnehezítette a magyar érdekérvényesítést. A románok kezdetben mereven ragaszkodtak a békeszerződésben kijelölt határvonalhoz. Válaszul a magyar kormány visszahívta a bizottság magyar képviselőit. A románok ezután konkretizálták igényüket. A körvasúttól (Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti) nyugatra, biztonságos távolságban kívánták a határokat megszabni. Ezen igényükhöz körömszakadtáig ragaszkodtak, így a bizottság a békediktátumban megfogalmazott határvonalat jelölte ki.
Kisebb területi nyereségek nem a bizottság magyar tagjainak köszönhetők, hanem magánszemélyeknek. Tették saját érdekeik, főleg vagyonuk, jövedelmük alapját képező földbirtokok megvédése érdekében, de a honszeretet is közrejátszott merész lépéseikben. Körösszakálnál és Nyírábránynál egy-egy helyen furcsa alakzatot vett fel a határ. Részletes térképen a román oldal felé négyszög alakú beszögelések láthatók. Két család igyekezete hozta létre ezeket.
A körösszakáli Bölöni család földjei átnyúltak volna a kijelölt magyar-román határon. Magyaros vendéglátással azonban sikerült kedvező határkiigazítást elérni. Történt pedig, hogy a határkijelölő bizottság francia tagjai a közeli Geszten, a Tisza kastélyban szálltak meg. Nem maradtak sokáig, mert az ellátást nem tartották megfelelőnek. Hírét vették a Bölöni család vendégszeretetének, ezért átköltöztek Körösszakálra. Nem is csalódtak, „Vadat és halat, s mi jó falat. Szem-szájnak ingere…” (Arany J: A walesi bárdok), mindennel traktálták a messziről érkezett vendégeket. Ráadásul kiderült, hogy a család beszéli a francia nyelvet, a feleségnek még francia társalkodónője is van. Egyik nap a határkijelölő tisztek felültek egy lovas kocsira. A családfő vezetésével addig haladtak kelet felé, míg el nem érték a Bölöni földbirtokok végét. Ott tűzték le a határjelölő karókat.
A nyírábrányi Eördögh, vagy Ábrányi kastély grófnője szintén földjei védelmében vetett be minden női furfangot Magába bolondította a határkijelölő bizottság francia tisztjét, aki lángoló szerelmi állapotban teljesítette a ház úrnőjének kérését, és úgy szabta meg a határvonalat, hogy a grófnő földjei magyar területen maradhassanak.
Sopron a „hűség városa”, mert Trianon után, népszavazáson Magyarországot választotta. Kercaszomor a „legbátrabb falu”. Határőrök és a település lakói 1919. augusztus 1-én fegyverrel szálltak szembe a szerb betolakodókkal. Így maradhattak továbbra is magyarok.
Ezek hazafias cselekedetek ismertek. Hazafiságuk, hazaszeretetük példaértékű. Jó lenne, ha emlékeznénk a Bölöni családra, az Ábrányi grófnőre és megismerhetnénk másokat is, akik – saját érdekük által diktálva, de a haza iránti szeretetből is – talpalatnyi földeket marasztaltak határainkon belül.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás