Öklüket rázva „randevúztak”

A csavargás nem kizárólag az emberre jellemző, s nemcsak a szelek tekeregnek, hanem a szavak is gyakran elkódorognak manapság. Kószálás közben olyan mondatokba tévednek, amelyekbe végképp nem illenek. Ludas ebben is a sajtómunkások (nemritkán erősen foghíjas) szókincse.

Újabban például – találkozó, összejövetel, gyűlés helyett is – igen gyakran „szervez” randevút a média: „Fej- és állásvadászok adnak egymásnak randevút szerdán”; Az olvasás éjszakáján „több mint nyolcvan magyar szerző ad randevút olvasóinak”. A szó eredeti jelentésének elhomályosulásával, hovatovább az elvesztésével fenyegetnek az idézettekhez hasonló mondatok. A következő már mulatságos: „Mintegy egymillióan adtak randevút egymásnak Berlin központjában, a brandenburgi kapu tövében, hogy a nagy hideg ellenére is a szabadban, együtt ünnepeljék” az érkező esztendőt. E találkozó aligha őrizhette meg egy-egy randevú, légyott, találka intimitását… Szabatosan tehát: (egy)milliónyian sereglettek össze.

Az alábbi közlés olvastán nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk: „A községházán adtak egymásnak randevút a részvénytársaság károsultjai.” A megkárosított emberek – keserűségükre gyógyírt, gondjaikra megoldást keresve – sorstársakként, mérgükben esetleg még öklüket is rázva –, érdekeiket védve összegyülekeznek, egybegyűlnek, (össze)csoportosulnak, esetleg összecsődülnek, verbuválódnak, aligha van kedvük randevúzni…

Furcsa fogalmaik vannak e szó jelentéséről azoknak az újságíróknak is, akik a következő mondatokat kreálták: „Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek – a polgárőröknek és a rendőröknek is, akik majálison adtak randevút egymásnak.” Továbbá: „Serdülő ökölvívóink a patinás városban adtak randevút egymásnak.” Vagy: „Hét ország erős emberei adtak egymásnak randevút a nyílt nemzetközi szumóbajnokságon”. Valamint: „Az 1950-ben indult iskola alapító évfolyamának tagjai adtak randevút egymásnak abból az alkalomból, hogy idén ünneplik végzésük hatvanadik évfordulóját”. Hasonló mondat: „Az iskola 1953-ban végzett fiúosztályának tagjai adtak randevút egymásnak – s ezúttal lapunknak is.”

Precíz szóhasználattal: rendőrök és a polgárőrök szabadidős programon találkoztak, gyűltek össze, illetve cseréltek tapasztalatot; a patinás városban rendezték a bokszolók találkozóját (’összejövetel’-ét, egyszersmind ’összecsapás’-át!), a szumósok nyílt nemzetközi bajnokságon mérkőztek meg egymással, mérték össze erejüket; a hatvan éve végzett évfolyam tagjai összejövetelt rendeztek; a hajdani tanulócsoport osztálytalálkozót szervezett, s meghívott az ünnepségre újságírókat is.

Immár a tárgyak sem maradnak ki a jóból: „Rakéták és harcjárművek, veterán haditechnikai eszközök és korunk csúcsfegyverei adtak egymásnak randevút ezen az augusztusi hétvégén.” Helyesen: egyaránt felvonultak.

Végül – kommentár nélkül –: egy médiaközlés: „A bejelentés szerint egy albán tolvajcsoport tagjai adtak randevút egymásnak a kérdéses időpontban”.

Az efféle elkódorgott szó helyett a szóban forgó mondatokba illőket kellene tehát keresni, bátran merítve a magyar szóóceánból. Kiváló szakkönyvek állnak rendelkezésünkre e halászat segítésére. Köztük a Magyar szókincstár. Kiss Gábor nyelvész és munkacsoportja alkotta, s több mint 80 ezer (!!!) szót tartalmaz. Ha belegondolunk, hogy vannak (ál)médiumok, (talmi) újságok, amelyek kb. 500 szavas „szókinccsel felvértezett” (ál)újságírókat alkalmaznak, eltöprenghetünk a számokon… De vajon mit keres az író főnév, egyáltalán az ír ige e szózsonglőrök (néhány száz szót variálgató „nyelvi” artisták) foglalkozásának jelölésében?…

Arany Lajos