A karácsonyi, szilveszteri ünnepek elmúltával mi dobná fel jobban a szürke téli napokat, mint a farsang téltemető, tavaszt váró ünnepe, a báli szezon, amely generációkon keresztül épült be tudatunkba.
A csupa vidámság időszaka, melyben ugyanúgy díszíthetjük otthonunkat, mint más ünnepekkor, hogy átérezzük hangulatát, lényegét, a jó kedvet. Akár színes szalagok, lufik, maszkok, lampionok segítségével, amikor is nem a harmónia a lényeg, hanem, hogy minél színesebb, bonyolultabb díszkombinációk, merész alakzatok legyenek jelen. Hiszen a farsangot az újjászületés idejének is tartották: „aki álarcot vesz, új életet is kezdhet”- szól a mondás. Őseink nem igen unatkozhattak, hiszen mindent maguknak kellett előállítaniuk modern segédeszközök hiányában. A tavaszra készülő munkálatok közepette igyekeztek különböző szórakozást kitalálni, és volt idejük fenntartani azokat. Az így kialakult farsangi népszokások fontos eseménynek számítottak a közösségekben, melyet a szabályok felrúgása, mulatozások, tréfálkozások, lakomák, tánc, valamint a párkeresés, udvarlás időszaka jellemzett a húsvéti böjt előtt. Egy idő után szinte kötelezőek voltak. Csúcspontjuk pedig a maskarások megjelenése volt. Az ókortól a mai napig szinte minden kultúra ünnepel valamilyen formában, más-más indíttatásból, de lényegében mindenhol ünnepségekkel a tavaszvárás jegyében. A karneválok is ezzel állnak összefüggésben, gondoljunk a világhírű riói-, és velencei karneválra, melyek szintén ősi hagyományokra épülnek.
Vízkereszt után (január 6.) veszi kezdetét, és a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz „húshagyó keddig”, más néven „hamvazó szerdáig”. Elsősorban az utolsó három napja a „farsang farka” voltak az igazi mókázás napjai. Többnyire farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja. A hagyomány szerint az emberek, a kiadós húsvéti böjtre készülve farsangi fogások sorával kényeztették magukat, ezzel indítva a karneváli szezont. A bőséges, főleg különféle húsokból készített leveseken és sülteken kívül nem hiányozhatott az asztalokról a sokféle édesség, például a fánk vagy a rétes, melyeknek mágikus erőt tulajdonítottak. A hamvazószerdával beálló böjti időszak elején, hogy meghosszabbítsák a farsangi időszakot, az első böjtös nap utáni csütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi maradékot. A sok étel fogyasztásától remélték a következő év bőségét. Bár nincs köze a hagyományok újjáélesztéséhez, a torkos csütörtök biztosan ismerősen csenghet, amely napjainkban rendezvénnyé nőtte ki magát. Évről évre egyre több étterem csatlakozik ehhez a hamvazószerdát követő csütörtöki naphoz, melynek keretében féláron kínálják fogásaikat.
Hazánkban feltehetően a középkorban kezdődött a tél utolsó napjaiban tartott rituálék kialakulása, mely gazdag népi hagyományokra épül. A gonosz szellemeket akarták elűzni vigalmakkal, álarcos felvonulásokkal, játékokkal, tűzrakással, hogy a nap új erőre kapjon. A telet, hideget, sötétséget legyőző örömünnepnek tekintették. Az élet újraindulását, a termékenységet és ennek érdekében a házasságot élteti. Jóval felszabadultabb, mint a többi ünnep. Egy időben hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások is, valamint vénlánycsúfolás, melyben a „megfelelő” korba lévő hajadonokat figyelmeztették a nász fontosságára, például fatuskót az ajtajuk elé téve. Máig a farsang ad alkalmat különféle jelmezek felöltésére, a báloknak a párválasztásban volt nagy szerepük. Mohács környékén ma is népszerű hagyomány egyik legérdekesebb népszokásunk, az alakoskodó felvonulás, a busójárás. Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. A magyarság körében fontos esküvői szezon is volt, mivel a húsvéti böjtben tilos volt esküvőt tartani. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, melynek főszervezői általában a legények voltak.
Gyermekként többször átélhető a farsang varázsa, amiről felnőttként sem érdemes megfeledkezni, lemondani, maskarákba bújni, átváltozni kicsit, elmenekülni a hétköznapok egyhangúságától. Hiszen rengeteg zenés, mulatós bál létezik számukra is ilyenkor.
A farsang jeles napjai:
Január 6. – Vízkereszt: az egyház ekkor emlékezik meg Jézus megkereszteléséről és a napkeleti bölcsekről.
Január 22. - Vince napja: termésjósló nap: „Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince”.
Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja: az egyház gyertyaszentelő ünnepe.
Február 3. - Balázs-nap: Szent Balázs püspök és vértanú emlékére ma is élő hagyomány a Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a pap két gyertyát tart a hívők álla alá és megszabadítja a hívőket minden betegségtől.
Március 12. - Gergely-nap: az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának. Ha ezen a napon esik a hó: „Megrázza még szakállát Gergely.”
D. B.
Új hozzászólás