Jaj, szegény képviselők

Nem vitás, hogy az egykulcsos adózás „söralátétes” módját önmagának találta ki a Fidesz. Ez olyan igaz, mint mondjuk a Thalész-tétel.

- Figyeesz? – kérdezte Orbán Viktor a mellette ülőt. – Ezt úgy tudnánk eladni, hogy nagyon egyszerű, az adóbevallás elfér majd egy söralátéten. (Ez a mondás aztán elhíresült. Van olyan jó, mint az, amelyik így (?) szól: jó dakota harcos nem ül döglött lóra.) 

Hát nem lett igaza, mert az adóbevallás ugyan nem éri el a Háború és béke terjedelmét, de mondjuk a kitöltéséhez képest egy kisdoktori dolgozatot megírni smafu.

Kiszámolták, hogy - az önmagának (önmaguknak) kimunkált adószabályoknak köszönhetően - Orbánnak a miniszterelnöki fizetéséből minden hónapban megmarad negyedmillió forint. Az már majdnem hárommilliócska egy évben. (Jut eszembe: Gyurcsány Ferenc havi fizetésre 1 forint volt. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, azért a zárójel is.)    

Ha maradtak volna mondjuk a Bajnai-féle szja-normák, akkor Orbán több millió forint adóval gazdagította volna az államot. De Orbán lett az első ember, s esze ágában sem volt az országot, sokkal inkább magát (és osztályostársait) gazdagítani. Regnálásukkal meg is indult nyomban a szegényember-termelés bővített formája. Ha ki lehetne ma tántorogni mondjuk Amerikába (vagy akárhová), ma is kitakarodna innen vagy két-három millió ember. (Bárcsak tűnnének is a nyavalyába a mi kedves Kárpát-medencénkből, mert biztosan nem Fidesz-drukkerek, állna beléjük a rosseb.) Csak a Figyeesz-szavazók maradnának, mert csak számukra van itt élet.    

De most amiatt akarok zokogni egy verset, krokodilkönnyeket hullatni, hogy milyen rossz lehet a képviselőknek. Nyilván léleklohasztó lehet ücsörögni a maguk teremtette dögunalomban, szinte örülünk is, hogy ez évtől majd fele annyi ember szenved majd a parlamentben. 

Abból is gondolom ezt, mert még valamikor a ciklus közepén lemondott mandátumáról az LMP-s Kukorelly Endre író. (Költő?) Biztosan azt kellett megélnie szegénynek, hogy dehogy is lehet más a politika. Ugyancsak a „DLMP”-s Vágó Gáborról derült ki, hogy istenhozzádot int a politikának – tetszetős, kurucos lépés ez -, mert csalódnia kellett. Valami olyasmit nyilatkozott, hogy az ember képviselőként előbb elkezd csúsztatni, aztán hazudni, feleslegesen ütközni, aztán összeveszni minden eszement dolog miatt az elvbarátaival is. (Frakcióvezetője szerint Vágó sajnos már fél éve a teljes kiégettség állapotában politizál.) Amikor azzal büntettem magam, hogy parlamenti közvetítést néztem, mindig felvillanyozott Vágó Gábor talpraesettsége, felkészültsége.  

Nem tudom, kinek tűnt fel, hogy csupa angyal ül az önkormányzatok élén,  minden intézmény igazgatói székében ártatlan-becsületes bárány lélegzik - óvodától az egyetemig. Telnek az évek, s nem derül ki senkiről, hogy síbolt vagy lopott volna, hogy törvénytelen lépést tett volna, hogy csak szimplán hibázott volna. NEM ÉS NEM. Mindenki tökéletes a maga helyén, mert a Fidesz embere. Nem nyomoz a kisajátított-lenyúlt igazságügy, mindenki erkölcsi fenomén, maga a testet öltött tisztesség, becsületesség. Senki ellen nem folyik büntetőper, senkiről nem szól a felelősségre vonó fáma. Szerintem egy fideszes posztviselő mellett még az Isten is szégyelli magát a tökéletlensége miatt. Mindenki úgy jó, ahogy van Lajos keráltól Száder Józsefig, Deutsh Tamástól Kubatov Gáborig. 

Jól emlékszem, még Gyurcsány (vagy Bajnai) kormányzott, s szdsz-esek és mszp-sek ültek, bűnhődtek tucatszámra. Pedig ezeregyig meg lehetünk győződve arról, hogy jottányival sem voltak különbek és rosszabbak a mostani uraknál. Csak ezeknek több eszük van: összezárnak, s nem buktatják le egymást. Közöttük rend van, kuss van. Ha jön a vezéri verdikt, mindenki betrotykol, még el sem olvasta a parancsot, már teljesítette.     

Fogarasi Simon