Hazánkban másfél millió ember él mélyszegénységben. Különböző okok miatt jutottak e kilátástalan helyzetbe. Az okok kutatása nem ennek az írásnak a feladata. Az alábbi eset csak egy adalék a szegénység mély bugyrainak történéseiből.
A napokban egyik tanítványom reggel feldúlva érkezett az iskolába. Arcára volt írva, hogy valami komoly baj lehet. Egyetlen kérdésre ömlött belőle a panasz.
De kezdjük az elejéről! A lány szülei elváltak. Az apa mindent vitt magával. Az anyát földönfutóvá tette. Három gyermekük közül kettő az apával tartott, a legnagyobb maradt vele. Ketten kerestek albérletet. Egyik rokonuk fogadta be. Havi húszezret kért az ott lakásért. A bérlet fizetése nem okozott gondot, míg az édesanya egy debreceni kórházban, ápolónőként dolgozott. A pénz ugyan nem vetette fel, de némi anyagi biztonsághoz segítette. Szabad idejében szórólapozott, a lánya besegített. Ebből is bejött némi keresmény…, aztán beütött a krach. Kétszeresen is, mert a baj nem jár egyedül. Az asszonyt elbocsátották az állásából. Az utcára kerüléssel egy időben vagyoni helyzetükhöz képest súlyos adósságba keveredtek. Történt pedig, hogy a nő, külön élő gyermekeire gondolva, előfizetéses telefonokkal ajándékozta meg őket. Tehette, mert aranykártyás lévén, nem került neki egy fillérjébe sem. Volt férjének azzal a kikötéssel adta át, hogy a számlát ő fizeti. Egy ideig nem is volt baj. A napokban azonban a telefonszolgáltató hatvanhétezer forintos tartozást postázott az anyjának. Azért neki, mert az ő nevén üzemelt a két mobil. A nő természetesen felhívta exét, aki azonnal kijelentette, nem fizet egy fillért sem. Döntését nem indokolta, egyszerűen „lecsapta” a telefont. A volt feleség ezután akárhányszor próbálkozott, nem vette fel. Egyszer azért küldött egy sms-t, bár nem volt benne köszönet. Fenyegetőzött, ha nem hagy fel a zaklatással, láthatásra nem engedi el a két, nála maradt gyereket. Válaszában a hölgy azzal próbált hatni, hogy a gyámügyhöz fordul, mire a férj megöléssel kontrázott. Közben a szolgáltató sem tétlenkedett. Az édesanyjától a lány karácsonyra okos telefont kapott. A cég, figyelmeztetésképpen, letiltotta a kifelé menő hívásait. A tartozást záros határidőn belül kellene rendezniük, mert a szolgáltató végrehajtást helyezett kilátásba. Az anya már kért kölcsön innen-onnan, lakbérfizetési haladékot is kapott, de még mindig hiányzik húszezer forint, miközben nem maradt egy fillérjük sem, amiből a legszükségesebbeket megvehetnék. Pillanatnyilag itt tart a történet.
Ha ennyi még nem elég, harmadiknak ott van a főbérlő egészsége. Súlyos szívbeteg. Két hét múlva be kell feküdnie a kórházba. Operáció vár rá. Nem biztos, hogy megmarad. Ha túléli a műtétet, akkor hosszú ideig kezelik, ha elmarad, akkor is hónapokig nyomhatja a kardiológiai osztály ágyát. Akkor pedig az anyának és lányának költöznie kell, mert a szívbeteg ember testvére költözne be.
Az érintetteket az emberi rosszindulat és a szegénység képtelen helyzetekbe hozhatja. A tartozás rendezésének legkomolyabb akadálya a pénztelenség. Hazánkban négy és félmillióan képtelenek egy azonnali, váratlan kiadás finanszírozására. 2015-ben itt tartunk. Szomorú.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás