Az alábbi levél az internetes levelezésünkben tűnt fel, amely a magyar választók egy részének véleményét jeleníti meg. A levél tartalma nem a szerkesztőség álláspontját tükrözi, de elgondolkodtató
A magyar politikai élet a rossz memóriára épül.
Csinálhatsz ebben az országban bármit, ha megfelelően hosszan el tudod húzni az eljárást, akkor a kutya se hederít rád többet, az ügyed alszik, mint a tej, már ha azt a tejet nem valamelyik üzletláncban veszed, mert ha elköveted ezt a hibát, akkor a tejedet benevezheted bátran a „Világ legéberebbje” vetélkedőre.
A jog maga is elismeri az idő erodáló hatását egy eljárásra, más a megítélése egy ezelőtt tíz évvel elkövetett bűncselekménynek, meg más, ha tegnapelőtt követted el. Ha tegnapelőtt követted el, akkor azért arra oda kell figyelni, hogy nehogy ítélet szülessen, aztán menet közben majd minden tompul, kezdve a tanúk emlékezetétől a közvélemény érdeklődéséig.
Ezért is volt nagy találmány a perek áthelyezése egyik bíróságról a másikra, majd visszahelyezésük és az eljárás újrakezdése, de a bírók nyugalmazása sem volt rossz trükk – új bíró újrakezdődő eljárást eredményezett.
A közvélemény meg leginkább az aranyhalra hasonlít – az utolsó három másodpercről vannak emlékei, aztán az adatok törlésre kerülnek, ezért is hazudozhat ennyire gátlástalanul szeretett kormánypártunk, teljességgel légből kapott adatokkal etetve a nagyérdeműt – magyar ember úgysem emlékszik semmire.Szép példa erre a gázárak és a rezsicsökkentés körüli vicceskedés, mikor komoly pofával kijelentik, hogy a közelmúlt nyolc éve alatt tizenöt gázáremelés volt, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy mennyi volt kormányváltáskor a gáz ára, meg mennyi most a rezsicsökkentés után, hogy a két időpont közötti árakról szó se essék.
Mindenesetre az „ügyek” tekintetében még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen a közvélemény olyan, mint a csecsemő, állandóan etetni és altatni kell, és amit tegnap evett, az már ma nem elég neki, nem is érdekli, neki minden napra új idegborzolás kell, a régi meg megy a kukába.
Kit érdekel ma már Kaya Ibrahim? Pedig hát ez a derék ember volt az, aki az egész Fidesz-vezérkar piszkos adóügyeinek eltakarítója volt, de ma már nem érdekel senkit – legfőképpen a Fidesz tagságát nem – hogy hova lett a MN. Központi Tisztiházának ára.
Az sem érdekel ma már senkit, hogy hova lett a Postabank felszámolása során szétlopott vagyon, hova lettek a Postabank spanyol ingatlanjai.
Kit érdekel ma már, hogy miért úszhatta meg szeretett miniszterelnökünk a „ne mi nyerjük a legtöbbet” ügyben elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűncselekményének gyanúját.
Kit érdekel ma már a Gripen ügy, amikor éppen Paks van soron a maga néhány-ezer milliárdjával?
Kit zavar az, hogy az úgynevezett Kulcsár-ügyben tíz éve folyik a büntetőeljárás, Kulcsár már párnát hord a tárgyalásokra, különben a vádlottak padja már feltörte volna a seggét, de ma sincs jogerős, de még elsőfokú ítélet sem?
Zavar valakit, hogy a cigány-gyilkosságok ügyében 2009 augusztusa óta – öt éve – nincs jogerős ítélet? Az sem zavar már senkit, hogy az ügy egyre zavarosabb, úgy született elsőfokú ítélet, hogy nincs meg egy bűntárs, nincs felbujtó.
Tudja már valaki, hogy 1998-ban ki robbantgatott a Fidesz-székháznál, Torgyán lakásánál. Szájernél és miért?
Beszél még valaki Budaházyról, aki vidáman robbantgatta a szoci politikusokat, de igaza is volt, mert a végén a bíróság megmondta, hogy ez nem bűncselekmény, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy sőt! Hazafias kötelesség!
Beszél még valaki arról, hogy a 2006-os orbánista puccskísérletben mi volt a szerepe a szélsőjobbnak, a labdarúgó klubok ultráinak és miért kaptak most stadionokat a falábú fiúk?
Került szó arról, hogy ki döntött az Astoria-kereszteződés, mint nagygyűlés-színhely mellett?
Érdekel még valakit itt, hogy az államelnök Orbán haverja, hogy a bíróságokat Orbánné barátnője kézi-vezérelheti?
De mehetünk visszább is az időben, emlékszik még valaki arra, hogy Pintér Sándor egy laza mozdulattal felemelt a földről egy fegyvert, hogy ezzel alkalmatlanná tegye bűnjelnek Emlékszik még valaki a Nógrádi-féle tanúvallomásra, melyben Pintért vádolta olajügyekben kenőpénzek elfogadásával? Vagy téma még akárhol is a Békés megyei kapitányság szervezett bűnözés elleni csoportját vezető Kuzma Mihály rendőr alezredes felettébb gyanús körülmények között elkövetett „öngyilkossága”?
Emlékszik még akárki az Orbán Viktort egyéni körzetben legyőző Vancsik Zoltán meglehetősen furcsa halálára?
Orbán lovára a dohánykereskedő bűnöző, Sepsi tanyáján?
Nem érdekelnek ezek már senkit, mint ahogy elmaradt az ügynök-kérdés tisztázása is, beleértve Orbán Viktor, vagy a magyar klérus szerepét.
A legnagyobb baj mégsem ez. A legnagyobb baj inkább az, hogy a magyar ember elfelejtette, hogy volt idő – nem is olyan régen – mikor egyenes gerinccel, büszkén, felemelt fejjel élhetett.
Talán nem ártana, ha elkezdenénk kollektíve Cavintont szedni?
Új hozzászólás