Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás költője, számtalan szállal kötődött Debrecenhez. A Református Kollégium egykori diákja 1805-ben halt meg a városban. Temetésén háromezren vettek részt. Koporsóját – többek között – Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc is vitte. Sírját akkor egyszerű fejfával jelölték.
Kazinczy már a következő évben gyűjtést indított Csokonaihoz méltó síremlék emelésére. Nemcsak gyűjtött, hanem tervezte is azt. Klasszicista gúlát javasolt, melyre az alábbi feliratot kívánta vésetni: „Árkádiában éltem én is”. Az irodalomban az Árkádia a múzsáknak szentelt kies hely. A debreceniek másképpen értelmezték. Ahova Kazinczy a síremléket szánta, jó legelő volt, főleg szamarak számára. A helyiek erre értették az Árkádiát. Az értelmezési különbözőségből évekig húzódó vita kerekedett Debrecen és Kazinczy között, mely „Árkádia-per” néven lett a magyar irodalomtörténet része.
Kazinczy 1831-ben meghalt. Csokonai halála után csaknem harminc évvel még mindig nem került méltó „fedél” a költő sírja felé.
1835-ben újból gyűjtés indult. Vecsey József népszószóló és Péczely József professzor vezette kezdeményezés során 2321 forint adódott össze. Adakozott, az akkor még ismeretlen kollégiumi diák, Arany János is.
A felállítandó vasgúlát Beregszászi Pál kollégiumi rajztanár tervezte, amelyet 1836-ben már fel is állítottak a Hatvan utcai temetőben. Az alkotás 5,7 méter magas, 7,5 tonna súlyú. Az obeliszk északi oldalán nyitott könyv, felette őrangyal látható, melynek kezében „A költő munkái” felirat olvasható. Déli oldalon lant, trombita, őrangyal babérkoszorúval került megmintázásra. Keleti oldalon felirat: „a Múzsáknak szózatja | A Sírt is megrázkódtatja | s életet fuval bele”, a nyugatin: „Csokonai Vitéz Mihály | született 1773. Debreczenben | meg-hólt 1805. | Hazafiai emelték 1836.”
A sír irodalmi zarándokhely a mai napig.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás