Régi elődeink gyakorlatiasan öltözködtek. Olyan ruhadarabokat vásároltak, készítettek, melyek garantáltan védtek az időjárási viszontagságoktól.
Az Alföldön akadálytalanul süvít a szél, hordja a havat, olyan a hideg, hogy a hóember is megdermed, az aranysakál vonítása is belefagy a levegőbe. A vérforraló, agybuggyantó nyári naptűzésben „Ég a melegtől a kopár szik sarja”. Tudjuk, csak Toldi Miklós nem húzódott a boglyák hűvösébe. Különösebben nem érezhette a hőséget, hiszen ruházata több évszázad tapasztalatainak felhasználásával készült. Védett a szaharai forróság, fergeteges síksági vihar, de a vérszivattyúzó szúnyogbandák ellen is. A különböző gúnyák praktikus viseletként szolgálták gazdáik egészségét.
A szabadban élők ruhadarabjai nem egy szezonra készültek, akár egy egész emberöltőt is kiszolgáltak. A természetes anyag a tartósság titka. Olyanokból szabtak varrtak, amelyek környezetükből könnyen beszerezhetők, feldolgozhatók. Az alföldi ember jellegzetes ruhadarabja volt a fekete vagy fehér ing, bőszáru gatya, elő- és hátibőr, valamint a suba.
A csikós nyáron fekete ingben, gatyában hajkurászta a lovakat. Az öltözetdarabok vászonból készültek. Juhtejjel kevert zabszalmahamuba avatták be a vászonruhákat, majd hájjal kenték be. Ez volt a régi idők impregnálási módja, így tették vízhatlanná a hosszú viselésre szánt darabokat. A felsőruha alatt szűkebb, gyakrabban cserélt fehér inget és gatyát hordtak, mert azért akkor is adtak a higiéniára. Az 1800-as évek közepén a csikósok szívesen öltöttek fel kék inget és gatyát, köszönhetően a kékfestők elterjedésének. A hortobágyi lóval foglalkozók a mai napig a kéket viselik.
Az elő- és hátibőr leginkább a pásztorok ruházata. Cserzetlen, csávázatlan, sós vízzel puhított, fadarabbal vagy csonttal tört juhbőrből készítették. A hátibőrt a mai napig kacagánynak nevezik.
A suba az alföldi férfiak ünnepi és mindennapi viselete volt. A juh szőrös bőréből készült ujjatlan, hosszú palást. Elkészítéséhez hosszabb, durvább szőrű rackajuhok bőre szükségeltetett. Egy bő subába tíz bőrt is beledolgoztak. Hidegben szőrével befelé, esőben kifelé fordítva viselték, mert a zsíros gyapjúról lecsurgott a víz. A „dolgozó” subák dísztelenek, az ünneplők dúsan hímzettek, irharátétekkel díszítettek.
Sokat változott a világ, ugyanígy az öltözködés. Mostanra a népi viseletek visszaszorultak a múzeumokba, skanzenekbe. Ahol még erősebben tartják a hagyományokat (egyre kevesebb az ilyen hely), öltöznek még ünnepkor népi viseletbe, komoly örömére az odalátogatóknak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás