Ábrányi Emilnek annyi hajdú-bihari (nyírségi) érintettsége mindenképpen van, hogy az édesapja, Ábrányi Kornél (1822-1903) zeneszerző Nyírábrányban született, akkor Szentgyörgyábrány volt a település neve.
Ifjabb Ábrányi Emil (1851-1920) költő, műfordító, újságíró volt; a nagybátyja, id. Ábrányi Emil is a tollával tette magát híressé. Felesége 1881-től Wein Margit operaénekesnő volt, fiuk, a zeneszerző-karmester Ábrányi Emil 1882-ben született.
Verseinek nagy hatásuk volt a századvégi ifjúságra (hírnevét ezek alapozták meg), melyeket a „szerelem, haza és emberiség” ihlették. Remek formakészségről tanúskodó, nemes pátoszú, de sokszor szónokias költeményeivel az elsők egyike, akik Arany János irányával szemben a nemzeti elem helyett az egyénit és az általános emberit juttatták érvényre költészetükben”. Kisebb sikere volt saját drámáival.
Legértékesebbek a műfordításai. Legjelentősebb Byron Don Juanjának átültetése, a brit költő Manfrédját is lefordította. Számos színművet is magyarított, köztük Rostand Cyrano de Bergeracját (1898) és Sasfiókját (1903), Maeterlinck Monna Vannáját és Ibsen Solness építőmesterét. Versei 1866-tól jelentek meg, elsősorban az ifjúság körében volt népszerű, különösen hazafias dalai miatt. Az itt olvasható verset ötven évesen írta, nyugodtan hihetünk ennek a népszerető vallomásnak – mégha szónokias is -, nem egyfajta petőfis, ifjonti érzelmi „erekció” volt.
(es)
A NÉPET SZERETEM
Királyokat szolgálni jó.
Jár érte rang, kegy, penzió,
Ordók özönje s holmi más:
Mély tisztelet, nagy csillogás!
Nekem nincs rangom, rendjelem,
Mert én a népet szeretem!Van sok barátom, aki már
Ugyancsak fönn és messze jár!
A szép, kegyelmes címekért
Kapaszkodó had célhoz ért.
Én lenn vagyok, mindegyre lenn,
Mert én a népet szeretem!Csak menjenek előre mind,
Soron kivűl, vagy sor szerint!
Övék legyen kincs, hatalom!
Vígaszt, reményt egy-egy dalom
Ha néha ád: elég nekem.
Mert én a népet szeretem!A népet, a gyámoltalant,
Mely küzd és sír és tűr alant.
Silány vacokban szunnyad el,
Nyomorra ébred, hogyha kel,
S meghal kórházban, szemeten -
Én ezt a népet szeretem!Ah ezt a népet! Mely talán
Jövő idők szebb hajnalán
Uj, boldogabb életbe fog,
S ember lesz, mint a gazdagok!
E bús, szegény, örömtelen,
Vergődő népet szeretem!Mi lesz jutalmam, hogy vele,
Jajával volt e szív tele?
Hogy néki szóltak e dalok?
Egy könny talán, ha meghalok!
Könnyezve mondják majd, hogy én
A népet egykor szeretém!(1901.)
Új hozzászólás