Mi van az oktatásban? Mi van?

Egy tanár

Elképesztő, ami mostanság az oktatásban megy. A kormány és a fenntartó (KLIK) intézkedései, megnyilvánulásai állandó témát adnak a sajtónak. Nincs olyan nap, amikor ne történne valami, többnyire negatív, a magyar társadalom jövőjét meghatározó területen.

Eredetileg nem is a közoktatási törvény kormány által tervezett változtatásairól írtam volna, ám amikor elolvastam, kinyílt a bicska a zsebemben. Ha a kormány szándékára a honatyák áment mondanak (márpedig ez nagyon valószínű, ismerve a parlamenti erőviszonyokat), az alapképzést leszámítva, megszűnik az ingyenesség. A tervezet szerint fizetni kellene a szakkörökért, a tanulmányi és szakmai versenyekért, az énekkari foglalkozásokért, művészeti tevékenységekért, iskolai sportkörökért, házi- és iskolák közötti bajnokságokért, versenyekért. Az énekkari foglalkozások fizetőssé tétele külön érdekes, hiszen a kormány be akarja vezetni a mindennapos éneklést. A kormány fizetőssé tenné a gyógypedagógiai tanácsadást, a korai fejlesztést, gondozást, a fejlesztő nevelést, felkészítést, oktatást is.

Nesze neked esélyegyenlőség!

Azoknak a szülőknek kellene legmélyebben a zsebükbe nyúlniuk, akiknek gyermekei leginkább rászorulnának a felzárkóztatásra, fejlesztésre, speciális nevelésre.

Nagyon nincs rendben a honi oktatás.

Miközben a közszolgálati csatornák követőit arról igyekeznek meggyőzni, hogy a felmérések szerint a pedagógusok jól érzik magukat, a rendszeren pedig csak finomhangolás szükséges, az érintettek panaszai özönlenek minden lehetséges fórumra.

A pedagógusok nehezen viselik az óraszámok növekedését, a kötelező iskolában tartózkodási időt, melyet a fenntartó képtelen értelmes feladatokkal kitölteni. Az iskolában oktatók gyakran képzettségükhöz méltatlan munkát is végeznek.

Egy vidéki tanár mesélte, hogy ő naponta 1,6 km-t gyalogol, amikor hat tanítási óra szüneteiben gyerekeket kísér az intézmény egyik épületéből a háromszáz méterre működő másik épületbe. Nincs szünete, képtelen előkészíteni a következő óráját, nincs ideje vécézni, tízóraiját megenni. Kiszámolta, hogy a kísérgetések miatt az idei tanévben 288 kilométert gyalogol, miközben az iskola több pedagógiai asszisztenst is foglalkoztat. A jelenlegi rendszer megfojtja a mindennapi munkát, állandóan közbeavatkozik, azonnal teljesítendő, az érdemi munkától gyakran értelmetlen feladatokkal veszik el az időt. A pedagógusminősítések és –ellenőrzések vontatottan haladnak. Az értékeléshez és előmenetelhez szükséges portfoliók feltöltése nehézkes. A felület túlterheltsége esetén akár napokig eltarthat.

Gyakran megtörténik, hogy a minősítésre alacsonyabb iskolai végzettségű szakértőt küldenek, mint a minősítésre váró. Ekkor elmarad az értékelés, az érintett nem léphet előre a pedagógus életpálya modellben meghatározott magasabb kategóriába, ami egyben több fizetéssel járna. Ráadásul az érintett tehet róla a legkevésbé, hiszen önhibáján kívül alakult oly szerencsétlenül.

Kevés a szakértő, emiatt is késnek a minősítések. A szakértők az eddigi munkájukért semmiféle juttatást nem kaptak, pedig útiköltség-térítésüket kormányrendelet írja elő. Speciális oktatási területeken (például gyógypedagógia) a szakértők nem hajlandók az ország más területeire utazni, mert jelenleg csak saját zsebből tudnák megoldani. A szakértők nem kapják meg a kormányrendeletben előírt órakedvezményt sem. Ugyanúgy 32 órát tartózkodnak munkahelyükön, mint „sima” pedagógustársaik, csak ők négy nap alatt dolgozzák le, hogy a szakértésre kijelölt napon elvégezhessék minősítési feladataikat. Heti ötven-hatvan órát teljesítenek, miközben csak a heti negyven óra utáni bért kapják meg…, de nem jobb a helyzet a többi oktató esetében sem. A 32 óra feletti nyolc óra felkészülési idő kevés. Egy harmincfős osztályban tanítónak egyetlen dolgozat lelkiismeretes kijavítása, értékelése elvesz egy-két órát, s akkor még fel kellene készülnie 22-26 tanítási órára.

Nyugodtan kijelenthető: a tanárok heti ötven órában dolgoznak, de nem fizetnek nekik túlórát, helyettesítési díjat (a helyettesítést nem is szabad feltüntetniük munkaidő kimutatásaikban), nem kapnak jutalmat, nem jár nekik semmilyen juttatás, cafetéria.

A panaszokat hosszasan lehetne sorolni. A pedagógusoknak elegük van. Múlt hét csütörtökön Miskolcon tüntettek a helyi KLIK előtt. Hétvégén népszavazást tartottak a Békés megyei Méhkeréken. A helyiek 93 százaléka arra voksolt, hogy a helyi két tannyelvű általános iskola fenntartói joga kerüljön el a KLIK-től. Ma az interneten egy tanítónő elkeseredett levelét olvashattuk, míg láthatatlan kezek el nem tüntették. Reggel fél nyolckor még fenn volt, tízkor már nem lehetett megtalálni.

Hasonló gyanús körülmények között vált megtekinthetetlenné a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vasárnapi sajtóközleménye, melyet Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki, pedagógusokat megalázó kijelentéseire (például: „nehogy már a farok csóválja a kutyát”!) reagálva tettek közzé.

Az internet a Népszava online oldalára irányította az érdeklődőt, ott azonban a sajtóközlemény helyett csak egy értesítés tudatta: „403 Hiba. Nem engedélyezett az oldal megtekintése”.

Itt tartunk. A pedagógust megalázzák, rabszolgaként dolgoztatják, alapvető emberi jogaikat korlátozzák, most már cenzúrázzák is, megbecsülésük pedig a béka alsó fertálya alá tendál.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.