A napokban egészen hajmeresztő történet jutott a fülembe, egyik ismerősöm utazásáról. Fogtam hát magam, hogy még melegében „papírra vessem” az esetet, annyira tragikomikus.
Épphogy az Ausztrián áthaladó és jelentős osztrák városok vasúton történő elérhetőségét korlátozták nyugati szomszédaink a totálisan kiszámíthatatlan érkezési idő és alacsony színvonal miatt, máris egészen elképesztő történet látott napvilágot a MÁV jóvoltából. Történt ugyanis, hogy az illető, kinek nevét fedje balladai homály, épp Debrecenbe tartott hazafelé, amikor a kalauz elkérte jegyét/bérletét. Felmutatta a vasúti alkalmazottnak mobilkészülékét, amelytől remélte, hogy utolsó elektromos leheletével még képes bizonyítani az utazás jogszerűségét. Tévedett. A telefon lemerült, kikapcsolt. A vasúti kocsiban – bár már ez is meglepő – voltak konnektorok. A kalauz próbált némileg hazai előnyt kovácsolni, hiszen rögtön büntetett volna, hosszas huzavona után mégis beleegyezett, hogy a következő körig az utas töltse fel annyira telefonját, hogy a bérlet olvasható legyen.
Jött a hidegzuhany. A konnektorok közül gyakorlatilag egyik sem működött a kocsiban. Ergo: teljesen felesleges és használhatatlan szolgáltatás alibije vette körül az utazóközönséget. A kalauz immár szankcionált, röppent a többezres büntetés. Szerencsére a történet főhőse kellően életrevaló, s azonnal a MÁV-iroda felé vette az irányt. E-mail, telefon, bizonyítékként szolgáló elektronikus bérletvásárlási bizonylat, dátumösszehasonlítás a különböző papírokon. Röviden, tömören bizonyított, önhibáján kívüli „tévedés”. Még csak válaszra sem méltatták…maradt a büntetés
Barna Marci
Új hozzászólás