Megdöbbentően sima vereséget szenvedett a DVSC-SCHAEFFLER női kézilabdacsapata a végső helyezésekről és európai kupaszereplésről nagyban döntő Alba Fehérvár elleni hazai rangadón április 19-én.
A debreceni lányok teljesítményéről mindent elárul, hogy harminckét lőtt gól is csupán hatgólos vereséghez volt elegendő. Köszönhetően a végig széteső csapatvédekezésnek és a kapusteljesítmény csaknem teljes hiányának. Triffa Ági sérülése okán Oguntoye Viktóriára hárult volna a feladat, hogy felvegye a kesztyűt a székesfehérvári nehéztüzérekkel, ám az EHF-győztes kapustól nem futotta többre a labda hálóból történő kipiszkálásánál és egy-egy dühös kidobásnál.
Persze, igazságtalanság lenne kizárólag az ő nyakába "varrni ezt a zakót", hiszen a csapat jelentős része elmaradt tudásától. Leszámítva Kovács Annát, aki végig kiválóan, de ami a csapatmorált látva fontosabb, akaraterősen kézilabdázott. Egyetlen rontott kísérlet mellett tizenöt találatig jutott, ami még annak tükrében is dicséretes, hogy kilencet hétméteresből szerzett. Társai viszont jelentősen alulmaradtak önmagukhoz képest. Ugyan a második játékrészben érkezett a menetrendszerű cunder Vantara-Kelemen Évától, és Bordás Réka is hatékonyabban mozgott a falban, az első félidei rövidzárlatot nem sikerült orvosolni.
A gárda sokat látott trénere, Köstner Vilmos sem értette, hogy mi zajlik a pályán, legtöbbször széttárt karral fejezte ki véleményét a történésekkel kapcsolatban. Szűk húsz perc leforgása alatt kétszer kért időt, és a piros-fehér hölgyek vélhetően nem teszik a kirakatba, amit akkor, a meccs félidejében, vagy éppen a lefújást követően kaptak. Sok foganatja ugyanis nem volt az instrukcióknak, mert bár a támadójáték Kovács sziporkája révén produkált értékelhető és szép mozzanatokat, az ingatag védekezést a görcsös akarás képtelen volt stabilizálni, így Deli Rita együttese végig kontroll alatt tartotta az összecsapást és megérdemelten vitte haza a bajnoki pontokat.
Azokat a pontokat, amelyek kínzón hiányozhatnak majd a végelszámolásnál, elvégre a közvetlen rivális ezzel visszaelőzte a DVSC-t a bajnoki tabellán. Ahhoz, hogy a csapatok újra helyet cseréljenek, már nem igazán szabad hibáznia a hajdúságiaknak.
Találgatni és spekulálni azonban nem érdemes, mert kérdőjeles, hogy a pénteki szereplés megismétlődik-e a folytatásban. Amennyiben igen, a debreceniek jó eséllyel búcsúzhatnak a nemzetközi kupát jelentő hatodik pozíciótól. A februári, békéscsabai kisiklásból mindenesetre okultak a lányok, és talán ismét visszazökkenhet a Vasutas szerelvénye a helyes vágányra.
Ehhez persze a javuló csapatjátékon túl a fejeket is érdemes mihamarabb rendbe tenni. Miképp elengedhetetlen az is, hogy a nyáron továbbálló játékosok minden szívverésükkel a csapatot segítsék. Ha viszont semmit nem jelent már nekik a klub, vagy a szurkolók szenvedélye, legalább önmagukat tiszteljék meg azzal, hogy mindent megtesznek a sikerekért.
Éppúgy, mint agilis társaik, vagy az elmúlt évtizedek olyan debreceni klasszisai, akiknek az ambiciózus hozzáállás minden körülmények között természetes volt, s nem kellett úton-útfélen sulykolni.
Tény, ma már más idők járnak, de talán nem teljesen hiábavaló olyan csapat után óhajtozni, melyben mindenki tudja, érti, s teszi a dolgát. De majd egyszer. Ugye lányok?
Tóth Sándor
Új hozzászólás