A DVSC futballcsapata múlt szerdán kiesett a Magyar Kupából a második vonalban szereplő Dorog ellen, majd a bajnokságban is folytatta a mélyrepülést, s nagyarányú, 4-1-es vereséget szenvedett a sereghajtó, sokak által biztos kiesőnek ítélt Kaposvártól.
„Mélyen vagyunk, de majd együtt megoldjuk” – gondolhatnánk ezt naiv egyetértésben a DVSC kapitányával, Tőzsér Dániellel, aki a kínos kupabúcsú után a Digi Sport magazinműsorában nyilatkozott a jelenlegi helyzetről. Amit egyébként mi sem fest le jobban, minthogy a közhelygazdag szófacsarásban igencsak rutinosnak nevezhető középpályás minden második kérdésre azt felelte: „ez egy nagyon kényes téma”.
Kényes a csapat jelenével és jövőjével kapcsolatban érdemi válaszokat adni, és kényes rámutatni a pocsék szereplést előmozdító egyéni és csapatszintű felelősségre is. Ti majd úgyis megoldjátok, hisz Bandi bá jó edző, na meg a DVSC tehetséges hazai fiatalokra épít, ami itthon példaértékű.
Csakhogy taksáljuk bármilyen sokra Herczeg András edzői kvalitásait, valamint a helyi futballban rejlő erényeket, ezek a szlogenek már rendkívül unalmasak. Mert nagyon szépen csillog a tavalyi bronz, de ez a csapat valós tudását tekintve sokkal többre képes és érdemes. Ehelyett egy frusztrált és széteső társaságot látunk hétről-hétre a pályán.
Olyat, amelynek tagjai saját tehetetlenségük felett érzett dühükben egy NBII-es csapat szurkolói közé rúgják a labdát. Olyat, melynek tagjai a közösségi médiában összetartozásról, kohézióról és tiszteletről beszélnek, miközben ezek jelei a leghalványabb mértékben sem köszönnek vissza a pályán mutatott produkcióban. És nem utolsósorban olyat, amelynek nagy része képtelen saját drukkerei felé köszönetet nyilvánítani, vagy legalább eldörmögni annyit, hogy „bocs srácok, de ennyire vagyunk képesek jelenleg”.
Márpedig ha egy profi klub sportolói ennyit nem képesek megtenni azok felé, akikkel májusban még vállvetve ünnepelték a bravúros bronzérmet, akkor ott valódi takargatnivalók lehetnek. Ezek persze lehet, hogy valóban túl kényes témák, miképp az sem kizárt, hogy a bajok fő forrása nem a pályán keresendő.
A klubszínek méltó viselése ugyanakkor bajnok, a sereghajtó, valamint a második ligás középcsapat otthonában is elvárható. Akár megy a foci, akár nem. Akár magas a fizetés, akár nem.
S ha már fentebb a debreceni csékától idéztünk, álljanak itt egy másik DVSC-focista, jelesül a jobbhátvéd Bényei Balázs szavai: „Az utóbbi időkben, hétről-hétre csalódnom kell…”
Nos, Balázs, nem vagy egyedül, és ki kell, hogy ábrándítsalak: elsősorban nem neked kell csalódnod.
Tóth Sándor
Új hozzászólás