A világot látott emberek soha nincsenek könnyű helyzetben. Nem azért, mert utaznak, hanem, mert látnak, tapasztalnak és hasonlítanak. Hazánk fiai, lányai röghöz, ingatlanához kötöttsége, mérsékelt jövedelme gyakran nem teszi lehetővé a messzebb kimozdulást. Összevetés lehetőségének híján azt fogadják el, ami van, amit kommunikálnak számukra.
A kimozdulóknak nem az olasz, görög, horvát tengerpartok csili-vili világa a mérvadó. Azokon a helyeken nem a való világot kapják. Akik tapasztalni akarnak, azoknak szükséges a hétköznapok életébe betekinteni, de gyakran kifejezett szándék nélkül is használható információk birtokosává válhatnak, majd visszajönnek, de már akár a helyszínen is összehasonlítanak.
Mind a statisztikák, mind a közvélemény-kutató cégek felmérései mérvadónak tekinthetők. A személyes tapasztalatok hozzátételével kialakul egy vélemény hazánkról, s a konklúzió többnyire az: Magyarország nem teljesít jobban. A gazdasági mutatók némi javulást jeleznek, ha lehet hinni a kormány kommunikációjának, ebből azonban az ország lakossága nem sokat érez. Hétköznapi szinten nincs javulás.
Az utóbbi két hétben a Felvidéken és Burgenlandban is jártam. Friss élmények és tapasztalatok csak komorabbá festik a honi állapotokat. Például: miért képesek a szlovákok és osztrákok kátyúmentes, sima aszfaltot varázsolni autósaik kerekei alá? A M1-es autópálya szegény ember foltozott útja a sógorok kétszámjegyűihez, vagy a Zólyomot Pozsonnyal összekötő sztrádához képest. Miért van tisztaság, rend a két országban? Nálunk közmunkásokkal sem megy. Különben az éhbérért dolgozók csak eszközei a regnáló és az önkormányzati választásokat is megnyerni akaró politikai alakulatnak. A munkát megfizetik a határon túl. Szlovákiában is magasabbak az átlagkeresetek, a Lajtán túl munkát vállalók jövedelmeiről nem is beszélve. Nem véletlen, aki az osztrák határ közelében teheti, a szomszédokhoz megy át dolgozni. Ruszton magyar pincérrel találkoztunk. Kérdésünkre büszkén válaszolta, hogy havi kétezer eurót visz haza Sopronba, plusz a borravaló, miközben hazánkban kevesek privilégiuma ekkora havi apanázs. Szlovákiában az átlagnyugdíj hatszáz euró. Egy pedagógus átlagban nyolcszáz eurót keres.
Az osztrákok munkamentalitása, precizitása, rendszeretete követendő példa. Léka, Rohonc, Ruszt, Fertőmeggyes utcáit járva mindenütt rend, tisztaság és szorgos emberek. Nem láttam lebzselőket, lézengőket, kávézók, éttermek teraszán ráérősen iddogálókat. „Munka, az munka. A munkaidő, meg munkaidő.”- vallják. A fertőmeggyesi szőlőkben olyan intenzív szorgoskodást tapasztaltam, melyre a Lajtán innen ritkán találni példát.
Végül is oldalakon keresztül sorolhatnám a különbségeket…, sajnos nem a javunkra, de – szokták idézni – „a messziről jött ember azt mond, amit akar. Most én is „messziről” jöttem. Ha állításaim nem hiszik, járjanak utána! Tapasztaljanak saját szemükkel. Próbáljanak, politikai hovatartozástól független képet alkotni az országról, ahhoz pedig egy időre el kell hagyni kies kis hazánkat.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás