Éjszakai bagolynak kell lenni, akinek fülei igényesebb muzsikára vágynak. Közvéleménykutatók szerint a zöm, a plebsz beéri a kommersszel (pálinkában is, mert csak arra van pénze). Azt pedig ontja számtalan auditív és vizuális csatorna. Csak az én szolgáltatóm hét könnyűzenei kanálissal áldott meg, kontra Mezzo, az egyetlen (túl)komolyzeneivel szemben, ezért, mint egy music hunter, forgatom az egy-, kéthetes nyomtatott műsorajánlókat, böngészem a napi elektronikusokat.
Így volt 19-én is. Magamnak, valóságos nézettségi tervet eszkábáltam össze. Felvezetésnek megtette az X-faktor. A versenyzők produkcióit méltató mentorok szájából csak úgy záporoztak a szuperlatívuszok (isteni, állati, kész énekes vagy, nemzetközi szinten is megállod a helyed, stb.), aztán egy év múlva ki emlékszik a szerepeltekre? A dicséretekkel kicsit könnyedén bánnak, hamis illúziókat és meg nem alapozott önbizalmat (ami könnyen csap át nagyképűségbe) gerjesztve. Utána majd’ mindenkinél hatalmas a koppanás, hiszen közülük csak egy győzhet.
A tehetségkutató első adásának hosszú reklámszüneteiben a királyi tévé „Játék határok nélkül” produkciójára szörföztem. Olyan a műsor, mint a felmelegített pacalpörkölt: jó, jó, de frissen ehetőbb (utalva a 90’-es évek sorozatára). A feladatok érdekeseknek, egyben veszélyesnek bizonyultak. A hárommázsás növendék bikával felturbózott két versenyszám teljesítése súlyosabb sérüléssel is végződhetett volna, szerencsére az állat csak a „kapuépítő” játék során szabadította meg az egyik játékost a kék nadrágjától. A versenyzők a vizes feladatok során is szerezhettek kék foltokat.
Monthy Pyton Repülő Cirkusz megunhatatlan az angol finom humor kedvelőinek. Ki tudja, hányadszor vetítették, ám most is élvezettel fogyasztottam.
Végül elérkezett a pillanat, amikor a Duna Tv-n elkezdődött Horváth Kornél koncertje, melyet a MűPa-ban (Művészetek Palotája) március 4-én tartott estjén rögzítettek. A debreceniek a kopasz zenészt leginkább a Zorán koncerteken láthatták. Megjelenése és virtuóz játéka okán kellemesen emlékezhetnek rá.
Horváth Kornél Kossuth-díjas ütőhangszeres művész különleges összeállításokban játszotta végig a közel két órát. Duó és trió formációban előadott művek összefoglaló neve az „Átváltozások” címet viselte. A metamorfózisok a zene ezerszínű világába kalauzolnak, ahol feloldódnak a stílusok közötti határok. A számok és előadóik a jazzhoz kötődnek, de világzenei betétekkel, felhangokkal fűszerezett zenéjük ritka csemegévé nemesedik. Műveikben megjelennek az indiai, afrikai, balkáni és latin ritmusok. Horváth Kornél a ritmusokat a hagyományos ütős hangszerek mellett ütős különlegességeken (gatodrum, konga, udu, bongó, hang drum) varázsolja elő a közönségnek. A mester különleges ütőtechnikával zenél, ezért rongykezűnek is titulálják.
Egyik vendége Lantos Zoltán hegedűművész volt. Horváth Kornéllal hosszabb ideje együtt dolgozik. Lantos a hangszerének újszerű megszólaltatásának kísérletezője. Együttes megszólalásuk hátborzongatóan izgalmasra sikeredett.
Következő vendégeként Dörnyei Gábor dobost konferálta be. A nyolc éve Angliában élő zenésszel szintén hosszabb ideje, tHUNder duó néven koncertezik. Dörnyei a hagyományos dobok kiváló művésze. A SONOR márkájú felszerelése egy lábdobból, hét dobból, ugyanannyi cintányérból és egyéb kiegészítőkből állt. A szerelés érdekessége, hogy Dörnyei a kolompot lábbal szólaltatta meg. Ez a szer meghatározó hangja dobolásának. Dörnyei ráadásul szimpatikus ember. Játék közben látszott rajta, mennyire élvezi, végig mosolygott vagy elismerően bólintott Horváth Kornél egy-egy briliáns ritmusmegoldásán. Igazi örömzenét játszottak. A duó legemelkedettebb pillanatának azt tartottam, amikor a ritmushangszerek mellett emberi hangokkal is ritmusokat alkottak.
A harmadik vendégként Orosz Zoltán, a tangóharmonika nagymestere lépett a színpadra. 2000-es évek elején Zorán produkcióban találkoztak. Elhatározták, hogy együtt fognak játszani. Bebizonyították, hogy a furcsa formáció életképes. Sőt!
Ha ennyi nem volt elég, ha a zenei ínyencek még nem ájuldoztak a gyönyörtől, amikor azt hitték, az élvezetet már nem lehet továbbfokozni, következett a legmeglepőbb felállás: ütős, hegedűs, harmonikás.
A furcsa hangszeres duók nem illeszkednek semmilyen zenei trendbe, azonban Horváth Kornél kreativitása lenyűgözővé, izgalmassá teszi a párosításokat. A számokat úgy adják elő, hogy a benne részt vevők folyton belső „párbeszédeket” folytatnak, azonban ezek az érzékeny dialógusok bármikor átcsaphatnak virtuóz rögtönzésekbe. Szemmel láthatóan örülnek egymásnak, örülnek a zenének.
A zenei élményekben tobzódás még nem ért véget. A királyi közszolgálati másik csatornán az A38-as hajóbeli koncerten egy alternatív zenét játszó, két dobbal, basszussal, szintetizátorral felálló együttes muzsikált. Az eszem még akarta e csemegét, a szemem azonban lecsukódott. Elaludtam rajta. Sajnos, éjszakai bagollyá átképzésem még kívánni valót hagy maga után.
Horváth Kornél zenei tevékenysége bizonyítja, hogy ütős muzsikára nemcsak szakmai berkekben van igény, hanem azon kívül is. A MűPa közönségének kimondottan tetszettek a látottak, hallottak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás