Templom a vízben

Árasztás Bözödújfaluban

Romániában, az előző rendszerben, a Ceausescu időszakban, a nép nagy tanítója, a Kárpátok Géniusza, a Kondukátor megalomániája minden józan képzeletet felülmúlt. A falurombolást állami politika szintjére emelte.

1989 áprilisában település-szisztematizálási tervet jelentett be. Az ezredfordulóig falvak, városok százait szisztematizálta volna. Az elnéptelenedő településeket lerombolásra ítélte, hogy ne költözzenek oda többé emberek. Ideája szerint a lakosságot, a munkaerőt a városokba szükséges átcsoportosítani. Ott jobban megfigyelhetők, ellenőrizhetők.

Már a program meghirdetése előtt megkezdte a falurombolást. Hazánkban több alkalommal tüntettek az esztelen pusztítás ellen. A külföldi tiltakozás (nemcsak Magyarországon tüntettek) Ceausescut a legkevésbé érdekelte. Amit a fejébe vett, azt megvalósította. Akik ellenkezni mertek, hamar nyomuk veszett (tudjuk hogyan). A megalománia egyik áldozata Bözöd lett.

A falu Marosvásárhelytől keletre 45 km-re fekszik. Arra hivatkozva, hogy a Bözöd-patak komoly árvizei milliónyi embert veszélyeztetett (a fele sem igaz), gátat emeltek. Bözödújfaluból kényszerrel költöztették ki a lakókat és a házakat, valamint a falu templomát elárasztották. A víztározó feltöltése 1988-ban kezdődött, 1989 októberére fejeződött be. A falu fölé több méternyi vizet duzzasztottak. Egyedül a község temploma látszott ki a vízből, mivelhogy annak idején domboldalra építették. Sajnos esetében is múlt időben írhatunk, mert idén tavasszal leomlott a torony és már csak romok láthatók.

Augusztus közepén kerestem fel a Bözödi víztározót. Kimondottan az elöntött templom miatt vállaltam a nem könnyű utat. A Marosvásárhelyet Szovátával összekötő főútról lefordulva kellemetlen meglepetés ért. Elfogyott az aszfaltcsík, hengerelt murvás úton döcögtem a víztározó felé. Meleg volt, a kocsi hosszú porcsíkot vert.

A gáthoz érve egy kürtöskalácsostól kérdeztem: hogyan tovább? A válasz egyszerűnek tűnt: mindig csak balra. Szűkszavú székely lévén nem pazarolta az időt, a szót az útviszonyokra. Végül is nem nagyon lehetett ragozni: egyszerűen rettenetes. Az sem vidított, hogy lovas huszárok vágtában hagytak el. Vitték a hírt az erdőszentgyörgyi falunapról. Az előzés nem esett nehezükre, hiszen az egyik buckáról a másik kátyúba bukdácsolva csak az idő haladt, én annál kevésbé. A tavat szinte körbejártam, mire megtaláltam a templomot. A tó vízállása alacsony lehetett, mert ami az Isten házából megmaradt, az szárazon hevert. Elkeserítően szomorú látvány fogadott. A környék elvadult, gazos. A leomlott építőanyag szanaszét. A még álló falmaradványokon falfirkák, a valamikori hajó területén burjánzó gazban emberi ürülék.

A vízben álló templom a falurombolás, az esztelenség mementója volt. Képe bejárta a világot. Azt gondolná az ember, hogy igyekeznek megóvni, vigyázni e jelképet. Ehhez képest a siralmas elhanyagoltság, pusztulás látványa elkeseríti az odalátogatókat.

Somogyi Ferenc

Képgaléria: ITT

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.