A január eleji szokatlan melegben megbolondult a természet: harsogóan zöld a fű, nyílik a japán birs gyönyörű piros virága, kertekben virágzik az eper, orgona bontja lila fürtjeit, gomba szedhető az erdőben, cinkék kiabálják teli torokkal, „nyitnikék”.
Vacogó fogakkal gyakran sóvárgunk meleg, mediterrán vidék után. Bár oda születtünk volna, élhetnénk a pálmafák alatt, langyos tenger partján! Ott nincs hó, jég, hideg. Januárban is tíz-tizenöt fokban vészelhető át a tél. Ugyan borongós az idő, az eső is gyakrabban csepereg, de a fene bánja! A lényeg: nem fagyoskodunk.
Többségünk jól ismert okok (alacsony fizetés, külföldi magas árak, no meg a honvágy) miatt nem települ Dalmáciába, a Földközi-tenger partjára vagy Hawaiira. Ha valaki mégis melegebb éghajlatra küld, azt dühből, bosszúból teszi. Nincs benne köszönet. A mediterrán éghajlat azonban volt kedves, és eljött hozzánk. Van cirógató napsütés, D-vitamin, virágpompa, jókedv. Csak Bálint gazda aggódik – tegyük hozzá: okkal – a kártevők tavaszi elszaporodását prognosztizálva. A mínuszok nem tizedelik egyedeit.
Örülnek a debreceniek is. Nem hull a gyerekek téli öröme, nem fagy le az út. Nem autózunk tengelyig érő hóban, nem ugrunk rosszul kivitelezett tripla Lutzokat a síkos közterületen. A hóekézés, síktalanítás nem erőssége a városvezetésnek. Néhány út és járda letakarítását leszámítva, a megoldást a természetre és a lakók öntevékenységére bízza. Az Ungvár, vagy a Hold utcán – de sorolhatnánk a város utcáinak kilencven százalékát – élők csak fényképről ismerik a hóekét, sószórót, hómunkást. Évek óta nem tévedt feléjük egyetlen darab sem. Jobb híján kalákában hányják el a nem kért áldást, csakhogy közlekedni tudjanak. Másodrendű debreceni polgárnak érzik magukat, pedig adót ugyanúgy fizetnek. E nemtörődömséggel ellentétben a közterület felügyelet megbünteti a háztulajdonosokat, ha ingatlanjaik elől nem takarítják el a havat, nem szüntetik meg a síkosságot, pedig az már közterület. Micsoda cinizmus!
A város idén 46 millió forintot szán a tél támadásainak elhárítására. Ha megelégedésre takarítanának, egyetlen tisztességesebb hóesésre sem lenne elég. Takarékoskodnak kárunkra, veszélyeztetik egészségünket (egymásba csúszó kocsik, zúzódások, törések, stb.). Mindezt teszik előre megfontoltan, tudatosan.
Szerencsére a tél eddig késett…
somfer
Új hozzászólás