A 30-as autóbusz a Jégcsarnok és Bánk között közlekedik. A néhai 9-es, Nagyállomás Bánk és a 29-es, Tócóskert - Nagyállomás viszonylat összevonásából jött létre. A debreceni közösségi közlekedés leghosszabb járata, a maga 17 kilométerével. A menetidő csúcsidőben negyvenöt perc, azon kívül kevesebb. Az útvonalon harminchárom megállóban szállhatnak fel és le az utasok. Munkanapokon az első járat 3 óra 52 perckor indul a Jégcsarnoktól, az utolsó pedig 22.30-kor. Ötvennégy járat jut ki a bánki végállomásra.
Szürke szerda délelőttön vártam a Jégcsarnoknál a 30-asra. Előbb egy 19-es kanyarodott be. A Sámsoni útról hozott utasokat. Sofőre a busz elektromos kijelzőjére „GARÁZSMENET”-et írt, és járművével elviharzott.
Hatan ácsorogtunk a végállomáson. Jövendő utastársaim bánki kiskertjükbe készültek.
- Ott mindig akad munka – sóhajtott egy idősebb hölgy a mellette álldogáló hasonkorúnak. Az együttérzően bólogatott.
Behernyózott a 30-as, a LMG 132-es csuklós busz. Az utastérbe fellépve némi áporodottságot éreztem. Korábban sokan utazhattak, ezért érződhetett az emberi testek kipárolgása. A klíma még nem birkózott meg a szagtömeggel.
Nem vártunk. Késésben volt. Az ajtók záródtak. Indulás. Fordultunk volna a Derék utcára, ám az autósok nem voltak előzékenyek. Pilótánk fogai közül halk szitokszó szűrődött. A Derék utcán még egy esemény miatt emlegette az illető édesanyját, amikor a mellékutcából elévágott egy piros Suzuki.
Minden megállóban több lett az utas.
A Déli sorra fordulva Teknő (Taurus villanymozdony beceneve) rángatta négykocsis IC szaggatott Pest irányába.
A Déli sor jobboldalán végig parkoló autók szűkítették a haladási lehetőséget.
A Nagyállomásnál utascsere. Tulajdonképpen csak azok maradtak, akik velem együtt a végállomáson szálltak fel. Egymást lökdösve új utasok furakodtak fel, igyekezve ülőhelyet szerezni maguknak. Ők a Zsibire siettek. De ennyire?
A busz előtt két nő nézeteltérésbe keveredhetett. Az érvekből kifogyva, egymásnak estek. Volt ott bokánrúgás, hajcibálás, a mocskos szájukról, beszédjükről nem is beszélve. A végeredményt nem tudom, mert indult a busz.
A Vágóhíd utcai lámpáig araszoltunk. Iszonyú a kamionforgalom. Lengyel és román kamionok előttünk, oldalunkon, mögöttünk. Minden valamire való településnek van már elkerülő útja. Az ország második legnépesebb városának miért nincs körgyűrűje, mint pl. Veszprémnek, vagy Székesfehérvárnak?
A zsibinél szinte mindenki leszállt. Mint a hangyák, rajzottak vásárolni. Az utastérben most már akár táncolni is lehetett volna.
A Diószegi útra fordulva volt látható az alkoholisták kultikus helye, a Nyakolaj, jobbra nézve pedig a valamikori Barneváll. Nem is csodálkoztam nagyon, amikor valaki Bajnait emlegette.
A Diószegi, Borzán és Gizella utcák forgalmának gyorsítására épített körforgalom kész.
Az állatpiac környékén csak lézengtek az emberek. Az út mellett négy utánfutóban csikók, malacok. Mellettük gazdáik. Unottan ácsorogtak. Nincs alkudozás, üzlet. A malacok is csak a rend kedvéért röffentettek néhányat.
A Tó vendégház épületei eladók. Megvallom: tetszenek a házak, de sokba kerülhetnek.
A házvásárlás kósza gondolatát gyorsan elűzte a kezdődő zötykölődés. A Kócos-tó bejárata előtti kanyartól borzalmas az út állapota. Kátyú és taknyolás (kátyútlanítás címén úthibába lökött egy-két lapát aszfalt) sűrűn váltogatja egymást. Bánk előtt és alatt az út kétoldalán megnyesték a földet. Olvastam a szakasz felújítási szándékáról. Reméltem, ez az első lépés ebben az irányban.
A bánki réten póniló és két tehén békésen legelészett. A gombakedvelők figyelmét felhívom, hogy ott bőven terem a szekfűgomba.
Bánkot elhagyva gólyát láttam. Valamiért itthon maradhatott szegény. A zúzmarás fűben óvatosan lépkedve kereste az élelmet. Nem tűnt elesettnek.
Az ATEV-hez (az állati fehérje feldolgozó vállalat) közeledve átható bűz csapta meg orromat. Úgy látszik, csak engem ingerelt, mert a buszon utazók rá se hederítettek. Leszálláshoz készülődtek. Itt lehettek kertjeik.
Egyedül utaztam a végállomásig.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás