Dik!
Fenti szó a leggyakoribb. Pontos jelentése talán nincs is. Figyelem felkeltésre alkalmazzák a fiúk. Amolyan: nicsak, nézd, figyeld. Alkalmazzák, ha jó nőt látnak a tévében, ha szerintük szépet rajzoltam valamelyiknek, ha jó hírt kaptak otthonról, ha számukra tetszetős a másik civil ruházata.
Dik! - közlik, ha nem engedem őket kabát nélkül kimenni, ha leveszem a tv maximumra felvett hangját, ha meg kell csinálniuk valami az idáig tervbe nem vettet. Például megigazítani a másik ágyát. Dik! - hangzik el reggelente, ha kevésnek, vagy nem éppen az ínyükre valónak tartják a reggelit. Ha már a reggelinél járunk, merthogy nem kerülhetem meg az étkezés témáját sem, holott mindössze egy kajánál vagyok velük a napi ötszöriből: érdekes a viszonyuk az intézetis koszthoz. Időnként mintha az lenne egymással szembeni elvárásuk, hogy leszólják az ételt. Mennyiséget, minőséget egyaránt. Holott szinte mindig elfogy minden, amit a csoport két másik csapattal közösen, ámde nem egyszerre használt étkezőjébe a konyhás nénik egy zsúrkocsi-szerűségen, úgy hét óra körül betolnak. Szóval „fikázzák” a kaját. Holott szépen gyarapszik mind az itt töltött idő alatt. Pedig a testi fejlődésükre is ügyelnek a nevelők, hiszen a sport mindennapos foglalkozás, így azután nem csak híznak, erősödnek is, amihez pedig kell a kalória, a vitamin, s ezeket, tekintve a reggelit meg is kapják. Akad persze néhány emlékezetes kajás eset is. Szó szerint vadembert hoztak be a kollégák emlékezete szerint, néhány éve. A kisfickó ruházata sátorponyva volt, az örökösen evett száraz kutyatáp pedig leőrölte fogait. Haja csimbókokban lógott, s ha nem találnak rá a rendőrök valamilyen lopás miatt, akkor az árokban, a nejlon fólia alatt fagy meg. Az este megmosdatták, rendbe tették, gyógyszert, meleg ágyat kapott. Másnap reggel pedig kocogtatta a kenyérszeletet az étkező pulthoz, s azt hajtogatta fennhangon, hogy száraz a kenyér. A másik kevésbé látványos történet. Császárszalonna szeletek, bocs: bacon volt a reggeli, lilahagymával. Csorgott a nyálam, de valamelyik gyerek kitalálta, hogy ez bizony rossz. Nem ezt a kifejezést használta. Mind a teát kortyolta, én pedig a beállt csendben közöltem, hogy én bizony szeretem. Azonnal akadtak néhányan, akik egyetértettek velem, s néhány perc múlva jóízűen evett mindenki.
Dik! Térjünk vissza eredeti témánkra. A szó valamelyik cigány nyelvjárás szava. S a kisebbség az intézeten belül a többséget jelenti. Még ha ez nem is annyira nyilvánvaló. „Gabi bácsi, úgy van ez, hogy bejön a szőke magyar gyerek és már az ajtóban azt mondja, hogy a családom fele cigány” - tudtam meg egy ízben.
Holott a benn lévők - egy szűk körű, azaz tizenöt fős, név nélkül végzett kutatás alapján - állítják, hogy sem az intézetben, sem azon kívül nem fontos a származás. Ezzel együtt a megkérdezettek közül öten vallották magukat magyarnak, egy ember a fél cigány kifejezéssel élt, egy pedig nem tudta eldönteni, milyen nemzetiségűként illesse magát. Utóbbi válasza: „cigány vagy magyar”. A többiek cigányok származásúként nevezték meg magukat, egyikük félig beás, félig oláh cigányként határozva meg származását. A fiúk többsége, jelesül kilencen, úgy vélte, hogy létezik külön magyar- és külön cigány bűnözés is. Alig néhányan írták, hogy nem lehet megkülönböztetni ilyenformán a bűnt, illetve az elkövetőket.
Visszatérve az önazonosításra, arra is kíváncsiak voltunk, hogy mitől cigány valaki. A kérdés nem lehetett egyértelmű, mert meg kellett néhányuknak magyarázni. S a magyarázatot igénylők egyike szerint - szóbeli közlés - azért cigány ő és családja, mert azt mondják rájuk környezetükben. Hárman nem tudtak a kérdésre válaszolni, hat válaszoló a külső alapján - bőrszín, öltözet, viselkedés, beszéd stílus - különböztet meg, hatan pedig azért cigányok, mert szüleik is azok. Egyikük még a nagyszüleit is említette, mint nyomatékot. A cigányság általános helyzetéről nem sokat tudnak a megkérdezett fiatalok. Heten nem tudtak válaszolni, pontosabban egyikük a diplomatikus jó, vagy rossz válasszal élt, másikuk pedig kifejezte ugyanezt másként. Hárman kimondottan jónak ítélték a cigányok helyzetét. Volt olyan válasz, amely szerint ugyan abban a helyzetben vannak, mint a magyarok, más pedig közölte, hogy őt így is elfogadják. Egyikük, aki cigány származásúnak nevezte magát, azt írta, hogy „a cigányok a társadalom ellen (vannak?), nagyobb része fokozatosan próbál eltérni a normál életmódtól. Tömören válaszolt az, aki azt írta, hogy társadalmi. Firtattam helyzetüket az intézeten belül. Kettejük szerint kifejezetten jó a cigányoknak bent, mert „tisztaság van, és jó a kaja”, valamint „a cigányok meg vannak elégedve a javító intézettel”. Egy másfajta és szintén több szavas válasz: „aki kint nem jól él, az szerintem itt bent jól érzi magát, csak annyi, hogy be vannak zárva”. Öten jónak érzik a cigányok intézeti helyzetét, rossznak ketten. Két válasz úgy vélte, hogy ilyen is, olyan is. Ketten azt a véleményt hangsúlyozták, hogy ugyanolyan, mint a magyaroké, egy pedig - fentebb magyarnak nevezve magát - nem tudta. Egyöntetűen állították, hogy az intézetben a cigányok vannak többen. Egy válaszadó hozzáfűzte, miszerint anyagi hátterük miatt, másikuk úgy vélte, hogy mert a legtöbb bajt ők okozzák. Mindketten magyar származásúnak írták magukat, bár az utóbbi azért (magyar), mert a szülei és nagyszülei cigányok (!). Végezetül arra voltam kíváncsi, hogy ők miként élték meg büntetésük stációit: szerintük hamarabb elkapják-e a rendőrök a cigányokat, mint a magyarokat, s velük szemben a bírók szigorúbban ítélkeznek-e? Ötük szerint ez esetben is mindegy, hogy ki milyen származású, sem a rendőrök, sem a bírák nem tesznek különbséget. Egy nem tudja, de szerinte „a küllem, és a megjelenés, viselkedés sokat számít!” Másikuk azt írta, hogy a rendőrök nem kapják el hamarabb ugyan a cigányokat, de rájuk a bíró több ítéletet oszt ki. Akadt vélemény, amely pont ennek ellentettje: a rendőrök hamarabb elkapják a cigányt, de a bíró nem ítélhet másképp a származás miatt. Valaki úgy vélte, hogy „lehet, mert a cigányság és a magyarság között nagy a háború és ezért keményen büntetnek. Valaki szerint mindez lehet és meglepően sokan - öten - írták azt, hogy a bírón múlik mindez.
(Folytatjuk)
Pogány Gábor
Új hozzászólás