A Zemplént felkereső debreceniek gyakran hajtanak el Olaszliszka mellett. Ritkán térnek be a településre, pedig akadna számukra érdekesség, látnivaló. Jómagam visszatérő vagyok. Egy épület történetét kutatom, sorsát kísérem figyelemmel.
Olaszliszka Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 57 km-re keletre, a Bodrog jobb partján fekvő, Tokaj-hegyalja történelmi borvidék egyik jelentős települése. A vidék legnagyobb szőlőstáblái a környéken találhatók. Lyska néven először 1238-ban bukkan fel. Az Olasz előnevet, a török hódoltság után letelepített olaszokról kapta.
A régi liszkaiak 1805-ben láthatták a koronát, valamint egy tévhit szerint a faluban született Kossuth Lajos. A kétes hírnevet azonban az olaszliszkai lincselés „hozta” meg a község számára. 2006. október 15-én Szögi Lajos tiszavasvári tanárt a helyi cigányok meglincselték. A gépkocsijával szabályosan haladó férfi előtt átszaladt egy kislány és a vizesárokba esett. A környékbeliek azonnal a helyszínre siettek. Nem győződtek meg a kislány sértetlenségéről, hanem agyonverték a tanárembert.
Olaszliszkai látogatásom során a cigánysoron hajtottam végig. Láttam Szögi Lajos halálra verésének helyszínén felállított kopjafát, amelynek tövében friss virágok, koszorúk emlékeztettek a barbár, megmagyarázhatatlan cselekedetre, őrzi a szerencsétlenül járt pedagógus emlékét. Fokozott figyelemmel hajtottam, ugyanis nem nagyon bíztam abban, hogy az ott lakók tanultak az esetből. Ráadásul az általam keresett épület, a Citromszigetnek is nevezett sor végén áll, pontosabban omladozik. Ez a Traktér.
A község egyik legrégibb (állítólag második legrégebbi) épülete. 1504-ben Perényi Imre a terebesi pálos szerzeteseknek adományozta Olaszliszkát azzal a feltétellel, hogy építsenek ott kolostort. 1508-ra készült el. 1567-ben Olaszliszka visszakerült a szepesi prépostsághoz. A XVII. század elején királyi dézsmaszedők érkeztek a községbe, akik hosszú éveken keresztül a Traktér épületében tartózkodtak. A XVIII. században postaállomást és vendégfogadót hoztak létre benne. Az épület múltjához több történet is kapcsolódik. A legismertebb Mikszáth Kálmán: Különös házasság c. regénye, amely állítólag a Traktérben kezdődött azzal, hogy a Sárospatakról barátjával érkező Buttler János a fogadónál állt meg ebédelni. Dőry báró tudomást szerezve érkezésükről megígérteti vele, hogy visszafelé nála száll meg. A történet Buttler János gróf és Dőry Mária kikényszerített házasságával folytatódott.
Az épület mai, romos állapotában kevesek fantáziáját mozgatja meg. Tetejét elhordták a környékbeliek. A gótikus boltozatok beomlottak. A földön törmelékkupacok és rengeteg szemét. A helyiségeket az ecetfák vették birtokukba. Pincékben törmelék és szintén szemét. A valamikori kolostor, dézsmaház és fogadó falai között életveszélyes járkálni.
A helyiek szerint az épület állaga napról-napra romlik. Rövidesen eljöhet az az idő, amikor a torzójában is impozáns épület végleg eltűnik a föld színéről. Amennyiben továbbra is védelem, elképzelés és hasznosítás nélkül fog állni, maradni, akkor ugyanaz a sors vár a Traktérre is, mint az egykori olaszliszkai zsinagógára, melynek maradványai néhány telekkel feljebb árválkodnak, utolsó hírmondóként a valamikori szép építménynek. Úgy látszik, nincs olyan szervezet vagy magánszemély, amely felkarolná az irodalmi és történelmi szempontból is értékes ház sorsát. Végképp érthetetlen a helyi önkormányzat érdektelensége, bár valamikor egy évre védelem alá helyezték.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás