Egy szellemi terméket is el kell tudni adni, így a mellékelt kép nem rólam készült. A hölgy sokkal előnyösebb idomokkal rendelkezik. Hívóképként a szerző bízik az olvasók számának növekedésében.
A hirtelen berobbant kánikula erős napsugaras délelőtti idejében füvet nyírtam. Azon gondolkodtam, mivel jutalmazzam magam. A napozás két okból tűnt jó ötletnek. Egyrészt: nem mindig süt, amikor ráérek, vagy ha fenn is kóborol az égen, abban nincs sok köszönet. Másrészt e covidos mindennapokban jól jön egy kis ingyenes D-vitamin bevitel.
Gönceimet leráncigálva, széket a ház elé helyezve, terültem el. Hónapok óta fénylő égitesttől eltakart testem habfehérsége szikrázón verte vissza a fényözönt. Szomszédom házának sötétlő északi oldalát szinte fényárba borítottam.
Már az első perc kintlét beindította hájam bőr alatti sercegését. A naptűzéstől égett a zsír. Amúgy dehogy akarok a nappal összetűzni! Még a végén napszúrással büntetne. Egyenletes barnuláshoz forognom kellene, mint a nyársra húzott újévi malac. Azt zsírral locsolják, jobban süljön. Én naptejjel kenem magam, hogy ne. Micsoda ellentmondás! Barnulni akarok, mégis védekezem ellene.
A levegőben a hártyásszárnyúak szemtelenebbik fajtáiból zümmög vagy ezer. Várják, míg hessegető kedvem lohad, hogy aztán kamikázé módjára zuhanjanak bőrömre, nem bírva ellenállni pórusaimon kigyöngyöző testnedveimnek. Ám én, túljárok eszükön! Akkor egyszerűen befejezem a naplopást. Az lesz a nagy koppanás. Ablakból kárörvendve vidulhatok csalódott ábrázatukon.
Szemem behunyom. Hallgatom a búbosbankát. Itt ácsorog a szomszéd kéményén. Gondolkodóba ejt. Ez a madár most trillázik, csiripel vagy károg? Egyiket sem. Maradok magammal annyiban, hangot ad. Mindig hármat. Tititi. Néha becsusszan egy kettes. A váltásnak vajon van-e valamilyen üzenete, vagy csak egyszerű nyelvbotlás? Vajon akad dadogó búbosbanka? És hogyan derülne ki?
Elmélkedésemet feketerigó dala feledteti. Gyönyörű szép. Ornitológusok szerint dallamait sohasem ismétli meg. Improvizál. Akkor dzsesszes. A madárszakértőket különben cáfolom. Igenis hallottam olyan rigót, amely szabad zenéjében minden nap belekomponálta ugyanazt a három hangot. Rossz a hasonlat, de mintha egy sifrírozott kémjelentésbe csempészte volna a hívójelet.
A zeneélvezet kellemes perceit szúrás illantotta. Egy méhecske. Nem csapom agyon (csak legyet és az időt szoktam), amúgy is egyre kevesebben vannak. Kipusztulásukkal az emberi élet is keservesebbé válna. De, könyörgöm! Mióta vagyok nektárillatú? Most is csak izzadságszagot szimatolok. Dezodorból is a férfiasabbakat szórom magamra. Jut eszembe! Ismerősöm a sprayt sziszegő szappannak keresztelte. Leginkább akkor hangoztatja, mikor az illetőn jól szagolható a mosakodás elmaradásának, valamint az illatos permetnek borzalmas elegye.
A napozás élvezetét a közeli vasúton beragadt dudájú szilícium egyenirányítós (Szili) villanymozdony (431 096) döntötte végleg romba. A csiripelést, zümmögést és saját szisszenésemet is túlharsogó kürt kilencven decibeles hangszennyezése elől a házba menekültem. Még hallottam a szomszéd, a vasúti vállalatot illető keresetlen szavait. Egyetértettem vele, bár szélsőséges megfogalmazását némiképpen finomítottam volna. Erre azonban most nem alkalmas az idő. Záródnak az ajtók („a Blaha Lujza tér következik”), de a megkönnyebbülés, felüdülés elmarad. A fülem csilingel.
A tükörbeli magamra azért elégedetten tekintek. A nap s a Nap nyomot hagyott rajtam.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás