A Squid Game, avagy a Nyerd meg az életed! Netflix-sorozat régen várt folytatása debütált a streamingplatformon. Még véresebb, még szürreálisabb, ugyanakkor jóval rövidebb és kiszámíthatóbb is mint az első széria. Akkor mégis, mi adja igazán a 456-os Szong Gihun sorsának hétrészes folytatásának pikantériáját?
Hiába igyekeznénk spoilermentesen összefoglalni, valójában mit is kínál a Squid Game második évada, a bejelentett, hamarosan érkező harmadik széria előzményei között bőséggel akadnak feleslegesnek látszó, mégis lezáratlan, valamint kifejezetten kiszámítható cselekményszálak is, az egyébként meglehetősen nagy erőbefektetéssel életre hívott képi világon és mentális-fizikai párbajokon túl. Azt persze nem szükséges részletezni, hogy Szong Gihun visszatér szenvedései, majd 455 embertársának vére árán megnyert vagyonának színterére, illetve jelentős szerepet kap maga a Frontember is – egészen sajátos körítéssel. Lezárt és lezáratlan cselekményszálak váltják egymást némi kaotikus kezdetből kibontakozó, meglehetősen mozgalmas és rendszerezett folyamatokon át, míg a saját testvére által vállon lőtt és eltűntnek hitt fiatal rendőrnyomozó rejtett ellenségektől nehezített, céltalan útkeresése is még nagyobb reflektorfényt kap az első felvonáshoz képest, noha még ez sem tartozik a kifejezetten jelentős változásokhoz.
Annál inkább a viszonyrendszerek bemutatása és a játékok felvonultatása. Bár az idős–fiatal, udvarias–öntelt tahó, illetve a magabiztos, sokat látott–elveszett játékosok párhuzamai megmaradtak, ezúttal a dolgozók (katonák), a játékmester, a játékosok és maga a Frontember meglehetősen közvetlen viszonya is jelentősen hozzájárul ahhoz a cselekményvezetéshez, amely útján a megérkezéstől egy amolyan börtönlázadásig is eljutunk. A beetetést jelentő metróállomási ddakjit ez esetben csak érintőlegesen ismerhetjük meg, hiszen nem kap kulcsszerepet előzetesen e játék. Ezúttal megmaradt az óriásbaba, így a piros lámpa – zöld lámpa. A grillázscukorkaparást kívánó talgonát felváltotta az ötállomásos gyerekjáték-sorozat, amely hagyományos koreai játékokat vonultat fel, így a ddakjit, a kőhajítást, a pörgettyűzést, a gong-gi gyöngyöket, valamit a jegi-chagit, míg egy állomást a koreai gyerekdaloktól hangos vidámparki lovasforgó is kapott, csak épp az azt övező szobák jelszóra való elfoglalása okoz jelentős és életveszélyes fejtörést.
És az embertelenség egyre fokozódik. Immár közeli képeken keresztül kapjuk meg az illegális szervkereskedelem, az „áldozatos” játékok maradványai, illetve a halál színtiszta arcát. Új zenékkel, a 2024-es esztendőt hűen tükröző drónfelvételekkel, új technikai eszközparkkal és a koreai zenei kultúrának újabb, eddig ismeretlen alkotásaival. A játékok változtak, a vér maradt, akárcsak a kérdés: Szong Gihun folytatja egy harmadik évad erejéig is? És lesz esélye legyőzni a Frontembert? És vajon Gihun túléli?
Barna Marci
Új hozzászólás