Pedagógus berkekben újabb megalázó történet kering. Úgy látszik, a jövő nemzedékeinek felnevelőivel bármit megtehetnek. Már nem is a nemzet napszámosai, hanem annak kapcarongyai. Saját feletteseik úgy viselkednek velük szemben, mintha szolgái, inasai, rabszolgái lennének.
Sajnos a törvények nem az újságírást szolgálják, inkább azokat védik, akik miatt ez a cikk is megszületett. Név és hely megjelölése nélkül vagyok kénytelen beszámolnom újabb bicskanyitogató esetről. Nem az első, s valószínűleg nem is az utolsó.
A pályakezdő pszichológus négy hónapja dolgozott az egyik nevelés-oktatási egységnél, amikor átirányításáról érkezett ukáz. Adminisztrációja lezárására, a szülők értesítésére három napot kapott. A szülők felháborodottan fogadták az áthelyezés tényét. A tanévben a második pszichológusnak muszáj gyermekeiktől búcsúzni, ezért feljelentették az intézkedőt. A felettes zokon vette a lépést, és a beosztottját raportra rendelte. Munkáját, adminisztrációját útszéli hangon alázta. Alantas tettének végkifejlete jól ismerten zajlott, számtalan pedagógus kényszerült már átélni. A nagyhangú főnök egy papírt tolt a porig alázott elé. A berendelés eredményétől függetlenül előre megírta a közös megegyezéssel történő felmondás határozatát. A beosztott nem engedett a terrornak, nem írta alá az iratot.
Az ügyben a pszichológusnő abszolút ártatlan. Nem ő kérte áthelyezését, nem ő jelentette fel az intézkedőt, mégis rajta csattant az ostor. Az egészhez kellett egy üldözési kényszerképzetben szenvedő, csak a törvényt, de embert nem ismerő vezető és a hivatali packázást megelégelő szülők csoportja. Valahol érthető, hogy honi fiataljaink többsége külföldön keresi boldogulását. Ott még emberszámba veszik, nem helyi autokrata kiskirályok kénye-kedvének kiszolgáltatottjai, emberi méltóságukba belegázolók játékszerei.
Somogyi Ferenc
Hozzászólások
így megy ez
Új hozzászólás