A siker titka: segítik egymást

A Bohus Bea vezette magyar U18-as női kézilabda válogatott ezüstérmet szerzett a lengyelországi világbajnokságon. A DVSC-t három játékos képviselte, ifjú kapuskiválóságunk, Szabó Dóra pedig nyilatkozott is magazinunknak.

A világbajnokság értékelése mellett természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül Dorci harmadik felnőtt szezonjának legfőbb kihívásait sem. Egy biztos, a fiatal hálóőr idén sem fog unatkozni, hisz debreceni és nyíradonyi edzések között immáron az érettségire és a továbbtanulásra „gyúr”.

• A tavalyi EYOF-arany és Eb-bronz mellé a lengyelországi ezüstöt is odaillesztheted, mellyel teljes az éremkollekciód. Két hét távlatából mennyire csillog szépen ez a medália?
• Ilyenkor mindenki arról beszél, hogy nyertünk egy ezüstérmet, de döntőt veszíteni mindig komoly csalódás egy sportoló életében. Nincs ez máshogy velem sem, elvégre egész nyáron azért dolgoztunk, hogy mi legyünk a legjobbak, és tényleg nem hiányzott sok a győzelemhez. Úgyhogy kell még egy kis idő ahhoz, hogy feldolgozzam a vébé tapasztalatait, és később már biztosan jobb szájízzel tekintek vissza erre az eredményre.
• Tavalyi eredményeiteken valamint korosztályos lánycsapataink nyári diadalain felbuzdulva óhatatlanul felmerült a kézilabdabarátokban a triplázás gondolata, mintegy elhomályosítandó női felnőttválogatottunk – reményeink szerint már csak ideig-óráig fennálló – eredménytelenségét. Álszerénység lenne kijelenteni, hogy nem komoly reményekkel utaztatok Kielcébe. Nem nyomta a vállatokat az esélyesség terhe?
• Tisztában voltunk az esélyeinkkel, de érzésem szerint ez inkább egy pozitív tehernek tekinthető. Az pedig szintén motiválta a társaságot, hogy ezen a nyáron ilyen szép sikereket könyvelhetett el a másik két korosztály, a juniorok győzelmét egészen fantasztikus érzés volt a helyszínen végignézni. Nem tagadom, mi is az aranyért utaztunk Lengyelországba és tényleg mindent megtettünk azért, hogy megszerezzük… De majd jövőre!
• A döntőig vezető úton verőhiba nélkül robogtatok végig, pedig számottevő ellenfelekben nem szűkölködött a világbajnoki mezőny. Hogy mást ne mondjunk, az Eb-címvédő németek és a kontinenstornán döntős norvégok is idő előtt búcsúztak. Előbbi az örökké sötét lóként aposztrofált Dél-Korea, míg utóbbi a spanyolok ellen, nektek viszont egyik gárda sem okozott gondot. Mi volt a menetelés titka?
• Nagyon összetartó társaság vagyunk, mindenki segíti, biztatja a másikat, és bármikor, bármilyen helyzetben bizalommal fordulhatunk egymás felé. Szerintem ez a fajta csapatszellem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez.
• A fináléban Oroszország következett, a csapat pedig talán idei leggyengébb teljesítményével rukkolt elő. Elfáradtatok?
• Ez egy összetett dolog, de érzésem szerint a döntő, valamint a tény, hogy világbajnokok lehetünk, kissé megfogott bennünket Fáradtságról nem érdemes beszélni, hiszen az oroszok ugyanazokon a megpróbáltatásokon mentek keresztül, mint mi. Ebből fakadóan ők sem lehettek frissebbek, de a döntő egészében náluk volt a lélektani előny. Ez döntött.
• Nagy volt a csalódottság a lefújást követően?
• „Hát csajok, ezt elrontottuk!” – mondta az öltözőbe érve az edzőnk, Bohus Bea, félig viccesen, próbálva némiképp oldani a helyzetet, de ekkor már mindannyian sírtunk. Utána viszont a vereség ellenére is tudtunk örülni, és természetesen meg is ünnepeltük a szereplést.
• Kapitányotok a világbajnokságon vezényelte utoljára a korosztályotokat. Hiányozni fog?
• Természetesen, hiszen négy év hosszú idő, így mindannyiunkat nagyon megérintett a hír, még ha voltak is előjelei. Mi egymás közt csak „főanyunak” szólítottuk Beát, és nagyon megszoktuk már, hogy ő irányítja a csapatot. Mindenesetre bízunk abban, hogy az új edzővel is hasonlóan sikeres lesz az együttműködésünk.
• S milyen volt a torna hangulata?
• Élveztük nagyon, bár a légkör nyilván össze sem hasonlítható azzal, ami a juniorcsapatot fogadta itt, Debrecenben, de azért nekünk is akadtak szurkolóink. A csoportmeccseken a barátom és az ő családja szorított a csapatért, a hajrához közeledve pedig egyre több magyar drukker látogatott ki a csarnokba.
• Korábban erős csapatkohézióról beszéltél, mindez a különböző pozíciókban is tökéletesen érzékelhető volt. A poszttársak remekül egészítették ki egymást. Nem volt ez másképp a Szabó Dóra-Herczeg Lili-Magera Noémi kapustrió esetében sem.
• Mi gyakorlatilag a kezdetek óta együtt vagyunk, mindenben összetartunk, az sem számít, hogy éppen ki véd, mert tudunk örülni a másik sikerének. Lilinek ugyan volt egy másfél éves kihagyása, de szépen visszajött, mi pedig nagyon boldogok voltunk, hogy újra itt van köztünk. Az idei vébén szerencsére mindig volt valaki a hármasunkból, aki kiemelkedőt nyújtott. Leszámítva a döntőt, ahol hiába tudtuk előre, mit fog lőni az oroszok legnagyobb gólvágója Valeria Kirdiasheva, valamiért egyikünknek sem sikerült őt hatástalanítania.
• A közös sikerhez te is hozzájárultál, hiszen a csoportelsőségről döntő, Dánia elleni meccsen parádéztál, több más találkozón, példának okáért a döntőben szintén szerephez jutottál. Elégedett vagy a vébén nyújtott teljesítményeddel?
• A nyitányon kezdő voltam, de ott tipikus „elsőmeccses” formában játszottunk, a dánok ellen viszont valóban sikerült elkapnom a fonalat. Összességében nem vagyok makulátlanul elégedett magammal, több van bennem, és azon leszek, hogy ezt a jövőben megmutassam.
• Sok pihenésre nem volt idő, a finálé utáni héten már klubodban, a nyáron jelentősen megújuló DVSC-ben jelentkeztél edzésre. Milyenek az új arcok?
• Az új játékosoknak még csak most, az MTK elleni felkészülési meccs előtt volt alkalmam bemutatkozni. Természetesen egyikük sem volt számomra ismeretlen, de bennem ilyenkor, a legelső felnőtt alapozásomhoz hasonlóan, mindig van egy kis félelem. Rendre tartok attól, hogyan fogadnak majd, kedvesek lesznek-e velem. Aztán mindig gyorsan ráébredek arra, hogy az ilyesfajta félelmek teljesen alaptalanok, hisz mint mindig, úgy most is nagyon aranyos, segítőkész lányok érkeztek hozzánk.
• Oguntoye Viktória, valamint gyerekkori bálványod, Triffa Ági személyében két új kapuvédő is piros-fehérbe öltözött, így mondhatni, te képviseled az állandóságot a debreceni gólvonalon. Milyen velük a munka?
• Mindketten nagyszerű egyéniségek és kiváló kapusok. Tréfitől sok tanácsot kapok az edzéseken, minden észrevételt megoszt velem. Ogu ugyan most megsérült, így vele a mélyebb, szakmai jellegű beszélgetések egyelőre elmaradtak, de reményeim szerint mihamarabb felépül, és egészen biztos vagyok abban, hogy jól össze fogunk tudni dolgozni.
• S milyenek a tréningek az új mesternél, Pal Oldrup Jensennél?
• Hosszúak, hiszen ő a korábbiakkal ellentétben kétórás foglalkozásokat tart, szóval meg kell tanulnom kicsit jobban megnyújtani a koncentrációmat. Egyébként pedig nem lesz baj, hiszen Pal egy rendkívül segítőkész, közvetlen edző, számomra nagyon szimpatikus!
• Az MTK és a Metzingen részvételével megrendezett felkészülési tornán még jóformán a vébé-élmények hatása alatt kaptál szerepet. Azonban elmondható, hogy kifejezetten jól ment a védés.
• Tényleg nem volt rossz, bár kissé meglepett, amikor Pal a Metzingen-meccs első félidejében odaszólt, hogy készülődjek. Nem számítottam rá, hogy sok lehetőséget kapok, de örültem neki, és természetesen a győzelmünknek is.
• Hogy érzed, mire lehettek képesek idén?
• Mindenképp erősödtünk, ebből kifolyólag a tavalyinál határozottan jobb szezont várok. Az új állománnyal legfőbb célkitűzésünket, a legjobb hatba kerülést is megvalósíthatónak érzem. Mindemellett természetesen szeretnénk eredményesen menetelni a Magyar Kupában is.
• Ami pedig téged illet, a debreceni és a nyíradonyi kapu védelmezésén felül újabb kihívás vár rád, mégpedig az érettségi.
• Félek is tőle kissé, de reményeim szerint minden rendben lesz. Szeretnék jó jegyeket szerezni.
• Továbbtanulás?
• Tervben van, már nézegettem különböző szakokat, de a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is úgy gondolom, az lenne a legjobb, ha a sport közelében maradhatnék, így a választásomat is ez határozza majd meg.

(Fotók: Poland2018 és DVSC)

Tóth Sándor