Egyik tanítványom mindene a dinó. A nyolcéves kislány meglepő, életkorát messze meghaladóan tájékozott az őslények körében. Olyan tauruszok neveit emlegeti, amelyekről, férfiasan be kell vallanom, soha életemben nem hallottam. Igaz, érdeklődésem, lelkesedésem soha nem verdeste az eget, ha a régmúlt állatairól olvastam, hallottam.
A kislány ellenben komoly játék őshüllő gyűjteménnyel rendelkezik, karácsonyra is állandóan dinós könyveket kér ajándékba. Szüleinek nem okoz álmatlan éjszakákat, ha megajándékozása kerül szóba. Beszélgetéseink és rajzainak gyakori témája a régi idők hatalmas testű állatai.
A felvezető után nem meglepő, hogy éppen tőle értesültem az egyik üzletközpontunkban megrendezett őshüllő kiállításról. A kislány egész héten a várakozás lázában égett, mert szülei megígérték neki a hétvégi hüllőlátogatást. Tippelgetett, jósolgatott, mi mindent láthat majd. Csillapíthatatlan buzgalmában korábbi dinós filmélményeit sorolta, a látott hüllők paramétereit citálta.
A tanítvány lelkesedése, izgalma, rám ragadt. El is határoztam, megnézem a hüllőparádét, hogy majd az első adandó alkalommal kicseréljük élményeinket.
A dinók körülbelül 160 millió évig uralták a Földet. 65 millió évvel ezelőtt haltak ki, szinte az egyik pillanatról a másikra. A hüllőket a nagy test, kis agy jellemezte. Egy-egy termetesebb példány esetén előfordult, hogy egy ingerület (mondjuk egy másik dinó leharapta a farkát, s az fájni kezdett) agyba jutásáig két-három másodperc is eltelt, késleltetve a reakciót, támadhatóvá, sebezhetővé téve az állatokat.
Szombaton a bevásárlóközpont tömve volt. A hétvégi ingyenes parkolási lehetőség, a rossz időjárás és a kiállítás iránti érdeklődés miatt hosszú kocsisor araszolt az épület parkolóházába. Jómagam kisoroltam a csordogáló autótömegből, s inkább a konkurencia parkolóját választottam. Ott válogathattam a szabad helyek között. Amúgy ott is ingyenesen hagyhattam a kocsimat. A két kereskedelmi központ közötti nem jelentős távolságot, gyalogszerrel tettem meg.
A főbejáraton léptem az üzletközpontba. Állatsimogató állta utam. Nem holmi nyuszis, cicás, kutyás állatcirógató, hanem tojásokból kikelő, kölyökdinós. Persze, minden példány műanyagból formázott. Ez persze a csöppségeket és nagyobbacskákat a legkevésbé zavarta.
Az alsó szintre mozgólépcsőzve, őslények sora várta a nagyérdeműt. Csontvázak, állkapcsok és mérethű hüllőmakettek magasodtak, szinte a következő szint magasságáig. A kiállított állatok melletti tájékoztató táblákról információkat olvashattak az őskor állatai iránt érdeklődők. A homokozó homokjába elrejtett hüllőcsontokat áshattak ki a picinyek. A játéksziget kordonja között plüssszauruszokat birkózhatott le a gyereksereg, de lovagolhattak is az egyik őshüllőn (maximális terhelése 25 kg volt), vagy egy másik szájába mászhattak be. Ezidő alatt hangszórókból hallatszott a hüllők „vérfagyasztó” hangja.
A régészeti leletek alapján összeállt a kép az őshüllők formáiról, méreteiről, táplálékukról, táplálkozásuk mikéntjéről. Az üzletközpontban bemutatott makettek – mai tudásunk szerint - élethűnek tekinthetők. A kiállítás ismeretterjesztő célt szolgál. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe.
Érdekes, hogy mindezt egy kereskedelmi cég hozta létre, és nem a város valamelyik művelődési egysége, a sok közül.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás