A rendszeresen autózók jól ismerik a hazai útviszonyokat. Bár az illetékesek kommunikációja szerint évente jelentős hosszúságú felújítások történnek, ez valahogy nem nagyon látszódik.
Repedezett aszfalt, leszakadó útpadkák, kátyúk, nyomvályúk. Megszüntetés helyett csak foltozgatás. Mondják: igyekeznek a leromlott állapotú szakaszok állagát szinten tartani, de ez a gyakorlatban inkább állandó romlást jelent. Előfordul, hogy a felújított felületek két-három év múlva tönkremegy. Amikor két centis aszfaltszőnyeget húznak a régire, más nem is várható.
Az átlagpolgár azt gondolhatná, csak a mellékutak rossz állapotúak. Nem. Autópályáinkon is akad sok kilométeres, kritikán aluli szakasz. Fő közlekedési útjaink jó részén is kifogásolható a felület minősége.
Az elmúlt időszakban elég sok kilométert megtettem. Jártam autópályákon, egy- és kétszámjegyű főútvonalakon, alsóbbrendűeken. Konkrétan: M0, M1, M3, M4, M7, M31, M35, 1-es, 4-es, 37-es, 38-as, 44-es, 46-os, 47-es, 443-as főutakon.
Az M0, M31 autópályákon zakatol a kerék. Az úttestet betonkockákkal alakították ki. A kockák útra merőleges peremei a zaj okozói (mint anno a régi M7-sen). Az M3 polgári, füzesabonyi, káli szakasza életveszélyes volt. Most elkezdték a felújításukat. Több terelést szerencsétlenül oldottak meg. A kálinál Nyíregyháza felé egyetlen sávban lehet araszolni, de így van Polgárnál is. Természetesen, ha ott romlik el egy-egy autó, pillanatok alatt öt kilométeres dugó alakul ki. Az M1, M7 elfogadható állapotú. Itt a forgalom sűrűsége okoz ismétlődő torlódásokat. Szükséges lenne a harmadik sávok megépítése, mint ahogy az M7-sen Székesfehérvártól a főváros felé meg is történt. Jótékony hatással van a forgalom ritmusára, sebességére.
Az 1-es utat Ács és Tata között használtam. Állapota méltatlan egy fő közlekedési úthoz. A 4-es Törökszentmiklóstól Püspökladányig tele úthibákkal. Végig 60-as, 70-es táblák vannak kitéve. Ennek ellenére sűrű a forgalom, főleg a Románia felé hajtó kamionok sokasága miatt. Némi túlzással leírható, ez a szakasz kalandtúra.
A 37-es a mádi körforgalomtól az országhatárig, a 38-as Tarcaltól Nyíregyházáig tele úthibákkal. Az utóbbi időben csak Rakamaz és Virányos között történt útfelújítás. Az autósnak erősen muszáj fogni a kormányt, mert egy-egy kátyúba, nyomvályúba zökkenve kitépi azt a kezéből.
Ha eddig egy-egy útról rosszat írtam, a 44, 46, 47-esről már nem is tudom, miképpen fogalmazzak. A 44-es egy rövid etapján, Szarvas és Körösszentandrás között jártam. Mint egy varró szakkör terméke. Folt hátán folt. Tele egyenletlenségekkel. A 46-os ugyanúgy. A 47-es Berettyóújfalu-Mezőberény közötti részén elég gyakran autóztam. Egy hullámvasút. Mélyedések, vályúk, padkatörések, rosszul sikerült foltozgatások, 40-es, 60-as, 70-es sebességkorlátozó táblák. Nem irigylem, akik Debrecenből Békéscsabára, Szegedre szeretnének eljutni. Ez az út tiszta Balkán. A kilencvenes években, de még a kétezres évek elején Romániában voltak ilyen utak. Keleti szomszédaink becsületére legyen mondva, náluk azóta komoly igyekvés tapasztalható. Útjaik minősége sokat javult. A kátyúzás sem a honi taknyolásos módszerrel történik. Ugye, itthon egy lapát bitumen a gödörbe, lapáttal paskolás és kész. Odaát, éppen a Nagykárolyt elkerülő szakaszon autózva láttam: A kátyú körüli felületet is felmarták, és utána aszfaltoztak. Az új réteget egy szintbe hozták a régivel, így nem lehetett észrevenni a javítási felületet, miközben nálunk ilyenkor nagyot ugrik a kocsi. A Berettyóújfalu–Békéscsaba–Szeged viszonylatban időszerű lenne a 47-est kiváltó autópálya megépítése.
Összegezve: a magyar autós egyre romló állapotú utakon kénytelen autózni. A közlekedés, a szállítás minden állam jól felfogott érdeke. A rakomány, az ember minél gyorsabban eljuthasson A-ból B-be. Hazánkban kevésbé érezhető e fontosság felismerése. Tény, vannak fejlesztések, készülnek, újítanak fel utakat, de ilyen tempóban mindig a rossz utak lesznek erős túlsúlyban.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás