A Kopasz a Tokaj-hegy (512 m). Klasszikus vulkáni kúp. Messziről látható (Emőd, Hajdúnánás, de az M35-ös autópályáról is). A tetejéről gyönyörű panoráma tárul a csúcsra jutó elé.
Messzire ellátni. Tiszta időben látható a Bükk-hegység Kazincbarcikától Egerig tartó vonulata, messze feldereng a Mátra. Közelebb szinte a felhőket piszkálja a tiszaújvárosi (már nem működő) hőerőmű kétszáz méter magas kéménye. Kelet felé pillantva Nyíregyháza magasabb házai fehérlenek a távolban. Az északi tájkép pedig maga a csoda: a Zempléni-hegység Felvidékre átnyúló vonulatát, a Gömör-Szepesi-érchegység látványát, mint hab a tortán, koronázza meg, (tiszta időben) a Magas-Tátra kétezres csúcsainak halovány sziluettjei.
A panorámában gyönyörködni szándékozók két módon juthatnak a csúcsra. Azok járnak jól, akik gyalog veselkednek neki. Egyrészt, mert egészséges, másrészt, a természet növényeinek, (ritkábban) állatainak sokaságával találkozhat a felfelé lihegő, a lefelé trappoló. A Tokaj-hegy megmászása egyszerű. Felfelé csak fel van. Nincsenek lejtők, völgyek, csak hol meredekebben, hol lankásabban, de fel. Visszafelé nyilván a fordítottja. Az állandó ereszkedéstől a feszítőizmok remegni kezdenek, úgyhogy sokan visszafordulnak, hogy egy-két száz métert ismét felfelé gyalogolva, pihentessék a lejtmenetben megfáradt izmaikat.
A gyalogszert választók a piros jelzésen, Tokaj belvárosából indulhatnak a csúcs meghódítására. A zöld jelzés a vasútállomástól, a Hideg-völgyön keresztül jelzi az utat az orom felé.
Az autóval a Kopaszra tartók sokkal rosszabbul járhatnak. A Tokaj-hegy kocsival Tarcal felől közelíthető meg. Az út meglehetősen rossz. Tele kátyúval, eróziós aszfalthiánnyal, sárral. A megfontolatlan száguldásnak könnyen tengelytörés lehet a vége.
Ám ez az út még istenes a hegyre, a szőlőkbe vezető dűlőutakhoz képest. Ugyan soha nem kaptak aszfaltszőnyeget, de karbantartották, mert a szőlőkhöz ezeken az utakon juthattak el a gazdák. A mostanság senki sem gondozta, esők által kimosott, egyre mélyülő utak, szinte járhatatlanok, a szőlőskertek megközelíthetetlenekké váltak. Ezekben a dűlőkben komoly ok a művelés felhagyásának.
Persze, nem az egyetlen. A szőlőtermesztés, borkészítés kemény munka. Egyre kevesebben vállalják. A kis szőlőket egymás után lepi el a gaz, területüket hódítja vissza az erdő. A legjobb dűlőkben a hagyományos művelés már nagyon költséges. A többlet költséget nehéz beépíteni a bor árába. A rossz utak miatt pedig a maradék művelési kedv is elszáll.
A szőlősgazdaságok, az új telepítésű szőlőikhez jutáshoz kiépítették a szilárd burkolatú úthálózatot. Hasonlót igényelnének a kisgazdák is, különben a kistermelők eltűnnek Tokaj-hegyaljáról. Hiányuk szegényebbé tenné a vidék szőlőkultúráját. Sokan a mai napig esküsznek arra, hogy az igazi jó borokat az egyéni gazdák állítják elő. Az „ipari” (borkombinátban készült) borok ízvilága meg sem közelíti a borosgazdák által előállítottakét.
Szerencsére sokak szívügye Tokaj-hegyalja sorsa, így van remény a dűlőutak rendbetételére, a szőlőművelési hagyományok ápolására, fejlesztésére.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás