Ha közúti közlekedésről esik szó, mi magyarok sem vagyunk angyalok, ám az Ártándon túli szomszédainkhoz képest nagyapós, totyogós a vezetési stílusunk, s talán nyomokban közlekedési morál is felfedezhető.
A román autósok rémei a magyar utaknak. Gyorsak, agresszívek és sokan vannak. A 42-es vagy a 4-es úton közlekedők tudnának mit mesélni.
A magyar aszfaltokon bemutatott produkcióik még mindig csak lájtos utánzatai hazájuk közútjain véghez vittekhez képest. Igaz, nagy távolságokat muszáj megtenniük, autópályájuk alig, az útvezetés- és nyomvonal korszerűtlen, kis ívű kanyarok sokasága, rövid egyenes szakaszok jellemzik. Rossz útviszonyok között hihetetlenül erős a forgalom. Például a Nagyvárad és Kolozsvár közötti százhatvan kilométert két és fél, három óra alatt lehet megtenni. Normális körülmények között harmada, fele is elég lenne.
A román sofőr nagy teljesítményű, pillanatok alatt gyorsuló kocsit vesz. Így tud hirtelen előzni, cikázni a forgalomban. Magas építésű verdát hajt, mert útjaik egy része aszfaltozatlan, murvával, sóderrel leszórt, hengerelt, amit az első komolyabb eső szétmos, erózióssá tesz. A másik részén ugyan van burkolat, de abban nincs köszönet. Némelyik kátyú oly mélységű, hogy a II. világháborúban lövészároknak is megfelelt volna.
A román pilótának a közlekedési szabályok zavaró tényezők. Kamion kilencvennel szaggat lakott területen. Átlépnek minden záróvonalat (kettőset is). A sebességkorlátozó táblák idegesítik. Kétsávos körforgalom belső sávjából minden szívbaj nélkül vág a külsőn szabályosan „forgó” elé. Egyenes szakaszon hajt, ahogy a csövön kifér. Az irányjelzés nem erőssége. A zebra láttán oroszlán módra viselkedik, szinte ráveti magát a pánikszerűen átkelőre. A parkolási szokásai is mellőzik a közlekedési ukázok előírásait.
A sok rossz mellett a magyar közlekedésszervezés átvehetne néhány ötletet. A román oldalon az iránytáblákon jelölik az útszámot. Így sokkal könnyebb tájékozódni, mint a rengeteg, gyakran kimondhatatlan nevű település megjegyzése. Szerpentineken, a kanyarokban a kapaszkodósáv mindig kiszélesedik, hogy a kamionok sávelhagyás nélkül fordulhassanak. A gyalogátkelőhelyet jelző táblára két sárga villogót szereltek. Jobban felhívja a figyelmet a zebrára. A közlekedési lámpák mellé felszerelt időmutatók sem magyar találmányok. Kolozsvárott már 2005-ben alkalmazták.
A számtalan jó ötlet átvétele javítaná a hazai közlekedés-tájékoztatást, a közúti biztonságot, de a szomszédok közlekedési szokásait jobb lenne elfelejteni. Sajnos a rosszat mindig könnyebben tanulja az ember, mint a jót, így hazai utakon is egyre gyakoribb a „román módra” hajtó.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás