Budapest, 2014. május 25., vasárnap (MTI) - Rendkívül ellentmondásos Wojciech Jaruzelski lengyel állampárti politikus megítélése, de a lengyel közvélemény a nyolcvanas évek végi lépései miatt ma már kedvezőbben vélekedik róla - mondta Tischler János történész, a Varsói Magyar Kulturális Intézet vezetője vasárnap az MTI-nek.
Wojciech Jaruzelski tábornokot, az utolsó lengyel kommunista vezetőt hosszú betegség után 90 éves korában, vasárnap érte a halál. A kommunizmus bukása után Jaruzelski volt az első lengyel elnök, akit részben szabad választásokon választottak meg 1989. június 4-én. Tischler János emlékeztetett: Wojciech Jaruzelski 1923-ban született, így a 20. század, az egyik legváltozatosabb történelmi korszak sok fontos eseményét, időszakát élte át. Alakjának mai megítélése más, mint tíz-húsz ével korábban lett volna, ugyanis sok életrajzi adata - különösen az 1968 előtti időszakból származók - csak a kilencvenes, sőt a kétezres években derültek ki - mondta. Utalt arra: az is csak később látott napvilágot, hogy Jaruzelski a második világháború után, 1945 és 1947 között a szovjet katonai elhárításnak dolgozott.
A szakértő kiemelte: Jaruzelskiről inkább azzal kapcsolatban szoktak beszélni, hogy 1981 végén bevezette a hadiállapotot. Jaruzelski, aki abban az időben már egy személyben volt miniszterelnök és a lengyel kommunista párt első titkára, ezzel betiltotta a csaknem tízmillió tagot számláló Szolidaritás szervezetet, amely több demokráciát követelt - idézte fel. Megjegyezte, hogy Jaruzelski ezzel a lépéssel megmentette a szétesőben lévő kommunista rendszert Lengyelországban. Mint mondta, a mai napig tart a vita arról, hogy ezzel az intézkedéssel megelőzött-e egy esetleges szovjet beavatkozást. A ma rendelkezésre álló dokumentumok alapján szinte bizonyosnak látszik, hogy a Szovjetunió nem akart fegyverrel beavatkozni, viszont amikor Jaruzelski meghozta a döntését, nem biztos, hogy ő is így látta az akkori információk alapján - magyarázta. Tischler János úgy látja, ez a legvitatottabb pont az egykori politikus megítélésében: "magát mentette-e 1981-ben, vagy pedig valóban Lengyelországot igyekezett megkímélni?".
A történész beszélt arról is, hogy a hadiállapot bevezetése után néhány évvel Jaruzelski rájött arra, nem lehet az országot megreformálni, lassan, de óvatosan nyitni kell az ellenzék, a Szolidaritás felé. Így 1988-ban megindultak a tárgyalások, majd 1989 tavaszán megalakult a lengyel kerekasztal, amely a hatalom békés átadását készítette elő. Jaruzelski példát mutatott arra, hogy "egy olyan diktatórikus párt, mint a kommunista párt rendkívüli helyzetben képes arra, hogy átadja azt a hatalmat, amelyet annak idején erőszakkal és fegyveresen szerzett meg" - mondta. Hangsúlyozta, Jaruzelski tevékenységének megítélésére ez a kettős értékelés jellemző: hazaáruló volt-e vagy pedig olyan ember, aki bár különböző döntéseket hozott, "de végül is a mérleg abban az értelemben akár pozitív is lehet", hogy amikor felismerte, a rendszer menthetetlen, akkor nem újabb vérontást idézett elő, hanem békésen átadta a hatalmat. Tischler János szerint a lengyel közvélemény ma már inkább afelé hajlik, hogy 1981-ben a kisebbik rosszat választotta Jaruzelski, és az 1989-1990-es hatalomátadás egyértelműen jó lépés volt. Az emberek mindig a legutóbb történtekre emlékeznek, márpedig a legfrissebb emlék ez az időszak - tette hozzá.
Új hozzászólás